2020-12-24-Vigília

Kedves Újlaki Hívek!

2020. december 24.
Karácsony vigíliája

Evangélium Szent Máté könyvéből

Mt 1,18-25

Jézus Krisztus születése pedig így történt:
Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt:
„József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott:
„Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni”.
Ez azt jelenti: Velünk az Isten.”
József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte a fiút; és a Jézus nevet adta neki.

Elmélkedés

„Velünk az Isten.” (Mt 1,23)

Karácsony vigíliáján a másik angyali üdvözletről hallunk, amikor az angyal nem Szűz Máriát, hanem Szent Józsefet látogatja meg. Elmondja neki, hogy fia születik, és nevet is ad a gyermeknek. Ha figyelmesen hallgatjuk a szöveget, akkor látjuk, hogy kettőt is ad. Az egyik a Jézus név, a másik az Emmanuel név. Az angyal mind a két név jelentését meg is magyarázza. A Jézus név Szabadítót jelent. Ő az, aki megszabadítja a népet a bűn rabságából. A másik név, az Emmanuel, azt jelenti, hogy “Velünk az Isten”. Karácsony éjszakáján erről a két névről elmélkedjünk. Mi volt az üzenet akkor és mi az üzenet ma?

Mit jelent az, hogy Jézus megszabadít minket a bűntől? Ennek a megszabadításnak a kegyelemtani oldaláról gyakran beszélünk. Jézus megváltott minket a bűntől. Ha hiszünk benne, megvalljuk és megbánjuk bűneinket, akkor Isten megbocsátja azokat. De lehet ennek egy másik, lelki értelmezése is, amit a hétköznapi életünkben is megtapasztalhatunk. Ha elfogadjuk Tőle a kegyelmet, és szeretettel fordulunk az emberek felé, akkor a szeretetben gazdagodni fogunk, lelkileg is tisztábbá válunk. Ha rosszat teszünk, megtapasztalhatjuk, hogy a bűn nem csak Istentől és embertársainktól távolít el minket, hanem önmagunktól is. Ha nem szeretjük a másikat, ha nem adunk másoknak, önmagunkba zárkózunk, akkor előbb-utóbb szembekerülünk önmagunkkal is. Egy idő után értelmetlennek találjuk az életünket. Ha viszont Jézus szeretetével fordulunk mások felé, akkor a másik ember válasz-szeretete miatt gazdagodni fogunk, és tisztábbá is válunk. Jézus ajándékozó szeretete által is egyre jobban megszabadít minket a bűneinktől.

Heródes például, akinek uralkodása alatt Jézus megszületett, egy önmagába forduló, másokat ellenségnek tekintő ember volt. Mindenkit ellenségnek tekintett: megölette testvéreit, feleségeit, gyermekeit, ha úgy látta, hogy veszélyeztetik a hatalmát. Jézustól is a hatalmát féltette, ezért látott Benne is ellenséget. Amikor a napkeleti bölcsek megkérdezték: “Hol van a zsidók újszülött királya?” (Mt 2,2), őrületes módon eluralkodott rajta a hatalomféltés. És mivel a bölcsek nem tértek vissza hozzá, s nem mondták el neki, hogy ki az „újszülött király”, Heródes megöletett minden gyermeket kétévestől lefelé. A történetírók szerint később önmagával is meghasonlott, visszahúzódott. Nem Jeruzsálemben, hanem Jerikóban élt, és egy erődítményben temette el önmagát. Nem tudott szeretni, így önmagával is szembekerült.

A másik név az Emmánuel, ami azt jelenti, hogy “Velünk az Isten”. Ha szeretettel fordulunk mások felé, akkor azt is megtapasztaljuk, hogy mások is szeretnek minket, Isten népe is szeret minket. Isten így is velünk lehet. Ez boldoggá tesz bennünket.

Erre jó példák a napkeleti bölcsek és a pásztorok. Ők nem zárkóztak magukba, mint Heródes, hanem elindultak Jézus felé. Legyőzték a sok visszahúzó erőt. A napkeleti bölcsek messzi földről indultak útnak, nagy távolságokat győztek le, hogy Jézushoz közel kerüljenek. A pásztorok pedig, akik kint a szabadban legeltették nyájukat, a fáradságukat győzték le, hogy meginduljanak Jézus felé. Isten mindezeket az áldozatokat megjutalmazta. A napkeleti bölcsek egymással találkoztak, egymást gazdagították. A pásztorok pedig együtt dicsőítették Istent, aztán pedig együtt adták tovább az örömhírt. Mondhatjuk, hogy Heródes a bűne miatt elszigetelődött a környezetétől, a napkeleti bölcsek viszont barátokra találtak, s a pásztorok pedig örömhírt vihettek az emberek közé.

Mit üzennek nekünk a mai világban az Üdvözítő nevei? Nincs könnyű dolgunk, mert világunkban a bűn fogalma elhomályosodott. Emiatt az emberek többsége talán nem is érti, hogy mi a megváltás. Ami régen bűn volt, az most sokak számára elfogadottá vált. Mások pedig, a bűn fogalmával kapcsolatos zavaruk miatt, már túlzottan védekeznek a bűn ellen: belső, lelki páncélokat vesznek fel.

Mi a mi feladatunk? Jézus szeretetével, jóakarattal kell az emberek felé fordulnunk. Ez a szeretet nagy hatással lehet rájuk. Arra ösztönözheti őket, hogy ne törődjenek bele a bűnbe, ne szokják meg a bűnt. Higgyenek abban, hogy a szeretet révén, ami a kegyelemben megszülethet bennük Jézus által, meg tudnak újulni és meg tudnak szabadulni félelmeiktől. Így a Karácsony, Jézus megszületése valóban ünneppé tud válni számukra. 

Szeretettel,
Ferenc atya

 




Ha más is szeretne levelet kapni, küldjön e-mailt ide: jelentkezes@ujlakitemplom.hu
Plébániánk: Honlapja,  Youtube csatornája,  Facebook oldala,  Zoom kapcsolódása
Újlaki hangok: legfrissebb száma
Bankszámlánk:  Budapest-Újlak SB Plébánia,  OTP 11702036-20546803