2021-04-07-szerda

Kedves Újlaki Hívek!

2021. április 7.
Szerda húsvét nyolcadában

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 24,13-35

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket:
„Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?”
Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki:
„Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?”
Ő megkérdezte:
„Miért, mi történt?”
Azok ezt felelték:
„A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.”
Jézus erre így szólt:
„Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”
Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték:
„Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.”
Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták egymásnak:
„Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az írásokat?”
Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket:
„Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!”
Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.

Elmélkedés

„hozzájuk szegődött” (Lk 24,15)

Az utóbbi időben nagyon sok cikk, videó jelent meg az Istennel való találkozásról. Ezeknek a cikkeknek az egyik közös jellemzője az, hogy a szerzők vallomást tesznek arról, hogy amikor találkoztak Istennel, felismerték, hogy Isten már korábban is velük volt, mellettük állt, szólt hozzájuk, tehát Isten volt a kezdeményező, de ők ezt nem vették észre. Az igazi élményt nem Isten megtalálása, hanem felfedezése jelentette számukra.

A mai evangéliumnak, azt hiszem, ugyanez az üzenete. Lukács evangélista arról ír, hogy Jézus halála után két tanítványa kiábrándultan hagyja el Jeruzsálemet. Az úton valaki melléjük szegődik (Lk 24,15), magyarázza a Megváltóról szóló jövendöléseket, majd velük együtt vacsorázik. A tanítványok a beszélgetés után, a kenyér megtörése közben ismerik fel, hogy Jézus az, akivel találkoztak. A Szentírás szavai szerint erre megnyílt a szemük” (Lk 24,31). Ekkor élik át lelkesen, hogy Jézus közelsége mennyire lángra lobbantotta a szívüket (Lk 24,32).

Hogyan lehet ezt a történetet a mi hétköznapi életünkre alkalmazni? Egyrészt ehhez ad egy nagyon szép gondolatatot Nagy Szent Gergely pápa, amikor azt mondja, hogy a tanítványok azért ismerték fel Jézust, mert mint vándort befogadták. Jézus ma is akar találkozni velünk, ma is mellénk lép. Nem a feltámadt testében, mint kétezer évvel ezelőtt, hanem akár egy „vándor ember” alakjában. Ha képes vagyok arra, hogy egy ilyen emberben az istenképiséget felfedezzem, akkor hasonló élményben lesz részem, mint a tanítványoknak: Jézus közelsége, Isten közelsége örömmel tölti el a szívemet.

Másrészt Jézus példája nyomán mi is próbáljunk lelkileg „mások mellé szegődni”, beszélni az értünk kereszthalált halt és feltámadt Jézus Krisztusról. Járványos, nehéz időket élünk. Higgyünk abban, hogy beszélgetésünk a másik számára a feltámadt Üdvözítőnkkel való találkozást jelentheti.

  

Szeretettel,
Ferenc atya




Ha más is szeretne levelet kapni, küldjön e-mailt ide: jelentkezes@ujlakitemplom.hu
Plébániánk: Honlapja,  Youtube csatornája,  Facebook oldala,  Zoom kapcsolódása
Újlaki hangok: legfrissebb száma
Bankszámlánk:  Budapest-Újlak SB Plébánia,  OTP 11702036-20546803