2021-08-22-vasárnap

2021. augusztus 22.
Évközi 21. vasárnap

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 6,60-69

Abban az időben Jézus tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták:
„Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?”
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk:
„Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.”
Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni.
Aztán így folytatta:
„Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.”
Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult:
„Ti is el akartok menni?”
Simon Péter ezt válaszolta neki:
„Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

Elmélkedés

„Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.” (Jn 6,68)

A mai Evangélium az ún. „Eucharisztikus beszéd” befejező részéből van.  A leírás szerint a csodálatos kenyérszaporítás után, a kenyérrel és hallal jóllakott és lelkes tömeg Jézus után indul. Királlyá akarják választani. Jézus azonban eltereli a figyelmet a földi kenyérről és a saját testéről, mint égi kenyérről kezd beszélni. A tömeg kezd eltávolodni Tőle, az apostolok is elbizonytalanodnak. Ezért Jézus megkérdezi tőlük: „Ti is el kartok menni?” Erre Péter válaszol neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak (Jn 6,68).

Az Evangéliumot hallva megkérdezhetjük: Miért mondta Péter, hogy „kihez menjünk?”, hiszen neki volt hova mennie. A Szentírásból tudjuk, hogy volt testvére András, és azt is tudjuk, hogy házasember volt. Az Evangéliumot olvasva megkapjuk rá a választ. Péter apostol megtapasztalta a Jézusból kiáradó isteni szeretetet és tudta, hogy ezt a szeretet mástól nem kapja meg. Ennek az egyik legszebb példája a csodálatos halfogás története. Lukács evangélista leírása szerint egy sikertelen éjszakai halászat után Jézus arra buzdítja Pétert, hogy menjen vissza a tengerre és újra vesse ki a hálót. Péter, a halász számára hiábavalónak tűnik, de Jézus „szavára hallgatva” mégis kiveti a hálót (Lk 5,5). A tömérdek mennyiségű hal Péter számára jelzi Jézus természetfeletti erejét, de jelzi a feléje kiáradó szeretetet is. Ezt a szeretetet megtapasztva érzi magát bűnösnek és alkalmatlannak arra, hogy Jézus tanítványa legyen. Jézus Péternek ezt a megrendült állapotát arra használja fel, hogy bizalmat szavazzon számára és küldetést adjon neki. Ezután, az lesz a feladata, hogy „emberhalász” legyen, vagyis Isten kegyelmi hálójába, az Egyházba embereket hívjon.

Hogyan lehet ezt a története a mi életünkre alkalmazni? A mi életünkben is lehetnek olyan események, pillanatok, amikor Jézus a mi hitünket és próbára teszi és mi is elbizonytalanodunk. Jézus tőlünk is megkérdezheti: „Te is el akarsz menni?” A kérdésre Péterrel együtt csak akkor tudunk válaszolni, ha életünknek vannak olyan pillanatai, amikor megtapasztaljuk Jézus szeretetét. Amikor megtapasztaljuk, hogy hitünket kifejezve, Jézus kegyelmi erejével kiemel minket egy-egy nehéz helyzetből. Ezek a hitet feltételező tapasztaltok jelentik életünk pillérjeit. Ha ezek elbizonytalanodnak, akkor életünk is bizonytalanná válik.

Néhány évtizeddel ezelőtt megjelent egy könyv „Boldog papok vallomásai” címmel. A vallomásokból kitűnik, hogy a papi hivatás akkor is veszélybe kerülhet, ha valaki sikeres munkát végez, és a sok munkára hivatkozva keveset imádkozik és az Úrral való kapcsolta felszínessé válik. Az életben felmerülő nehézségeket a siker, az elismerés nem tudja orvosolni. Ha azonban valaki nehéz, talán néha megoldhatatlannak tűnő helyzetekben tud imádkozni, Isten felé fordulni, Ő megadhatja számára azt a megtapasztalásból származó erőt, amely segítségével úrrá tud lenni a nehézségein.