2021-09-03-péntek

2021. szeptember 3.
22. évközi hét péntek, Nagy Szent Gergely pápa és egyháztanító emléknapja

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 5,33-39

Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz:
„János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak.”
Jézus így felelt nekik:
„Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek.”
Példabeszédet is mondott nekik:
„Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: »Jobb az óbor.«”

Elmélkedés

“Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény?” (Lk 5,34)

A mai evangéliumi rész témája a böjt. A farizeusok és az írástudók azzal vádolják Jézust, hogy tanítványai nem böjtölnek. Jézus válasza: “Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény?” (Lk, 5,34). Aztán pedig hozzáfűzi, hogy tanítványai is böjtölni fognak, ha majd „elvétetik tőlük a vőlegény” (Lk 5,35). Jézus szavait hallva felvetődik bennünk a kérdés: Mi a farizeusok és a Jézus által hirdetett böjt közötti különbség, hogyan kell értelmeznünk Jézus szavait?

A Szentírás tanítása szerint az Ószövetségben az egyéni böjt célja az engesztelés, a bűnök jóvátétele, és az érdemszerzés volt. A farizeusi böjt ugyanakkor közösségi jelleggel is bírt: a nép védelméért jártak közbe az Úrnál (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 124. old.). Az Újszövetségnek a böjtről szóló tanítása ettől eltér. Mivel Jézus engesztelő áldozatot mutatott be az Atyának az emberért, ezért a böjt lényege nem az áldozat, hanem emlékezés Jézus engesztelő áldozatára és halálára. A földi életből való “elvétetés” utalás Izajás próféta messiási jövendölésére: A Szenvedő Szolgának “elvétetik az élete” (Iz 53,8) (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 125. old.).

A másik fontos tanítása ennek az evangéliumi résznek az, hogy Jézus földi élete lakodalomhoz hasonlít, ahol Jézus a vőlegény, az Egyház pedig a menyasszony. Ez a kép jelzi, hogy Jézus földi élete az öröm ideje, de eljön az idő, amikor az örömöt felváltja a szenvedésre való emlékezés.

Mi az üzenet számunkra? A keresztény ember számára a böjt célja az Isten irántunk való szeretetére való emlékezés. Úgy fejezzük ki Jézus iránti szeretetünket, hogy lélekben átéljük azokat a fájdalmakat, amiket Ő értünk vállalt, és hálát adunk érte. Az Egyház minden liturgikus év nagyböjti időszakában és minden pénteken visszaemlékezik Jézus szenvedésére. A böjtben az Isten iránti szeretetünk mellett kifejeződik az egymás iránti, és a közösség iránti szeretetünk is. A kettő elválaszthatatlan egymástól. Jézus áldozatához kapcsolódva, és abból erőt merítve, mi is áldozatot hozhatunk másokért. Például lemondunk egy-egy értékről a másik, nehezebb helyzetben levő ember javára.

A mai napon az Egyház Nagy Szent Gergely pápára (540 – 604) emlékezik, aki könyvet is írt a papok számára “A lelkipásztorkodás törvénykönyve” címmel. Ennek az egyik legfontosabb üzenete, hogy a lelkipásztori munka alapja: a pásztor, a “halász” ismerje Jézust, és erről az ismeretről tegyen tanúságot.