2021-09-09-csütörtök

2021. szeptember 9.
23. évközi hét csütörtök

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 6,27-38

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz:
„Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.
Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.
Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

Elmélkedés

“Szeressétek ellenségeiteket.” (Lk 6,27)

A történelem folyamán sokan próbálták röviden meghatározni a Jézus által tanított erkölcsi üzenet legfontosabb jellemzőit, parancsait. Az erkölcsi parancsok között mindig ott szerepelt az “ellenségszeretet” parancsa, amit a mai evangélium is tartalmaz: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért” (Lk 6,27-28). Sokan vannak azonban, akik azt mondják, hogy Jézus olyat kíván követőitől, ami megvalósíthatatlan. Senkitől sem lehet elvárni azt, hogy szeresse a vele szembefordulót, aki kárát kívánja. Hogyan kell helyesen értelmeznünk Jézus tanítását? – kérdezhetjük.

A Szentírás magyarázói a “szeretet” szó értelmezéséből indulnak ki. Az eredeti görög szövegben az “agapaó” ige szerepel, ami nem érzelmekre vonatkozik, hanem amellyel az ember segíteni akar a másik emberen, még abban az esetben is, ha az ellenségéről van szó (Ortensio da Spinetoli: Lukács, 238. old.). Jézus szavai is erre a szeretetre utalnak. A másik ember javának akarása, és a másik javáért végzett imádság nem érzelmi cselekedet, hanem a másik üdvösségére irányul.

Más szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy az ellenségszeretet parancsának mélyebb forrása Isten szeretete, aki mindig kész arra, hogy megbocsásson annak, aki ellene vétkezett. Ez a kegyelem ad erőt ahhoz, hogy az ember a tökéletességre törekedjék. Ez fogalmazódik meg már az Ószövetségben is, amikor az Úr így szól: “Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok” (Lev 19,2). Ez fejeződik ki Jézus tanításában is: “Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes! (Mt 5,48) (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 150. old.).

Mi az üzenete számunkra a mai evangéliumi résznek? Minden emberi cselekvésnek az indítéka a másik ember üdvössége kell, hogy legyen. Emiatt, Isten kegyelméből erőt merítve, túl kell emelkedni a másik emberrel szemben táplált érzelmeken, és annak javán kell fáradoznunk. Ez az ellenségszeretet azonban nem jelentheti azt, hogy szemet hunyunk más ember bűnei felett, különösen akkor nem, ha azok sokakat veszélyeztetnek. Ebben az esetben éppen az ellenünk vétők igazi java, és emberiség java kívánja azt, hogy fellépjünk ellenük, és megtérésre indítsuk őket.