2021-09-12-vasárnap

2021. szeptember 12.
Évközi 24. vasárnap

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 8,27-35

Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait:
„Kinek tartanak engem az emberek?”
Azok így válaszoltak:
„Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.”
Erre megkérdezte tőlük:
„Hát ti mit mondotok, ki vagyok?”
Péter válaszolt:
„Te vagy a Messiás!”
Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek. Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert:
„Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.”
Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk:
„Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.”

Elmélkedés

“Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.” (Mk 8,33)

Ha az előbb felolvasott evangéliumot halljuk, olyan érzésünk támad, mintha Jézus tudatosan ünneprontó szerepet vállalna. Felteszi a kérdést a tanítványoknak, hogy kinek tartják őt. Péter erre ünnepélyese válaszol: „Te vagy a Messiás” (Mk 8,29). Jézus pedig megtöri a pillanat varázsát. Először azzal, hogy megtiltja tanítványainak, hogy erről bárkinek is szóljanak. Aztán beszélni kezd nekik arról, hogy majd sokat kell szenvednie, a vének a főpapok és az írástudók elvetik és megölik. S amikor pedig Péter jó szándékkal félrehívja őt és elmondja neki, hogy ne beszéljen így, mert ők mellette vannak és meg fogják védeni őt, akkor Jézus sértő módon ezeket a szavakat mondja neki: „Távozz tőlem sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon” (Mk 8,33).

Amikor ezeket a szavakat halljuk, felmerülhet bennünk a kérdés: mi a mondanivalója ennek az evangéliumi szakasznak? A tudósok azt mondják, hogy Jézus befejezte galileai működést és Jeruzsálem felé indul. Tudja, hogy szenvedés és megpróbáltatás vár rá. De neki ezt az utat végig kell járnia, mert ezzel lesz a megváltás teljes. Jézus a szenvedéssel is tanúságot akar tenni az igazságról. Ezzel a szenvedéssel igazolni akarja, hogy Ő mindenre képes az emberért. Jézust erről az útról senki sem térítheti le, még az egyik legjobb barátja sem. Az Atya ezt kívánja tőle, és mindaz, ami ellentétben van Isten akaratával, az bűn. Ezért nevezi Pétert sátánnak. A szentírás-magyarázók arra is felhívják a figyelmet, hogy az eredeti görög szövegben Jézus nem azt mondja, hogy „távozz tőlem”, hanem azt, hogy „állj mögém”. És ne a Sátán sugallatait kövesd, mert azok félrevezetnek, hanem állj mögém, engem kövess (Martos Levente Balázs: Márk evangéliuma 176. old.).

Hogyan lehet ezeket a gondolatokat a mi életünkre alkalmazni? Nekünk is vannak feladataink az életben, amit meg kell tennünk, mert Isten ezt kívánja tőlünk. És mindaz, ami eltérít minket ettől az iránytól, az bűnnek számít. Lehet, hogy a cselekedet önmagában nem is rossz, és mégis bűn, mert ellentétben van Isten akaratával. Két példa az előbb felolvasott szentírási részekből:

– Nem mindenkinek az a feladata az, hogy próféta legyen. De ha valakit Isten erre a feladatra kiválasztott, akkor nincs más választása, neki prófétává kell válnia, még akkor is, ha fél a feladattól. Erről hallunk az olvasmányban. Isten kiválasztotta Izajást, hogy próféta legyen. Azt tapasztalja, hogy sokan vannak ellene. Szavakkal verik, gyalázzák őt. Ő azonban mégsem tehet mást, mint vállalja küldetést. Ebben a vállalásban még kihívás is van. Ezeket mondja: „Ki szállhat velem perbe? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Jöjjön ide hozzám! Isten az Úr segítségemre siet (Iz 50,9).

– A Szentleckében Szent Jakab is erről az Istentől kapott feladat vállalásáról ír. Ha valaki felismeri, hogy a másik embernek valamire szüksége van, akkor nem teheti meg azt, hogy nem adja meg neki, nem mondhatja azt, hogy csak arra van törvény, hogy ne vegyek el a másik embertől. Ha Isten belülről – a hite által – arra indítja, hogy valakin segítsen, akkor bűnt követ el, ha azt nem teszi meg. Jakab így fogalmaz: Ha hitből tettek nem származnak, „magában holt dolog” (Jak 2,14-18). Lehet, hogy egy másik ember számára ez nem is lenne bűn, mert Isten nem indítja őt erre, de annak számára igen, aki valóban Istentől kapta ezt a feladatot.

Mit üzen számunkra az Evangélium? Ha felismertük azt, hogy valaki a környezetünkben segítségre szorul vagy azért, mert nem megy neki a tanulás vagy mert nem tud barátokat szerezni magának, és mi vagyunk abban a helyzetben, hogy leginkább segíthetünk neki, akkor nem mondhatjuk azt, hogy ez nem a mi kötelességünk, mások is vannak is rajtunk kívül. Ha úgy érezzük, hogy valóban Isten az, aki minket erre indított, akkor segítenünk kell még akkor is, ha ez áldozatokkal, keresztviseléssel jár, ha kevesebb időnk marad is a pihenésre vagy szórakozásra. A mai vasárnap imádkozzunk azért, hogy mi is tudjuk felismerni Isten akaratát. Igent tudjunk rá mondani. Tudjuk vállalni az ebből származó kereszteket. Higgyünk abban, hogy amit ilyenkor teszünk, az Isten országának a javát szolgálja.