2021-09-19-vasárnap

2021. szeptember 19.
Évközi 25. vasárnap

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 9,30-37

Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik:
„Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.”
Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni. Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük:
„Miről vitatkoztatok az úton?”
Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt:
„Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.”
Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik:
„Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”

Elmélkedés

“Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája”. (Mk 9,35)

Ha áttekintünk az emberiség történetén, láthatjuk, hogy a legnagyobb ellentéteket majdnem mindig a hatalmi harc okozta: Ki a nagyobb? Ki az erősebb? Ki az, akinek engedelmeskedni kell? Az ember az ősbűn következtében nem tud lemondani arról, hogy uralkodjon a másik felett, és nagyon nehezen tudja elfogadni, hogy valaki fölötte álljon, még akkor is, ha a másiknak nagyobb a tudása vagy jobbak a képességei.

A mai szentírási szakaszokban a hatalmi harcokról és ezek orvoslásáról hallunk. A Bölcsesség könyvének szerzője azt mutatja be, hogy a gonoszok nem tudják elfogadni, hogy az igazakat tisztelet övezze. Le akarják rombolni ezt a tisztelet. “Tegyük próbára, gúnyoljuk, bántalmazzuk őt, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét” (Bölcs 2,17), s végül még a halálát is tervezik. Ezt a gyalázatos tekintélyrombolást még erénybe is öltöztetik: Úgy mutatják be, mint próbatételt. A mai evangéliumban is megjelenik a hatalomvágy. Jézus a rá váró megpróbáltatásokról beszél: “Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték harmadnapra feltámad” (Mk 9,31). A tanítványok pedig, mintha nem hallották volna meg Jézus szavait, arról tanakodnak, hogy ki nagyobb közöttük (Mk 9,30-37). Talán az járhatott a fejükben, hogy ha Jézus Országa eljön, akkor milyen hatalmi beosztásokat fognak kapni.

Az ember, amikor ezeket hallja, elgondolkodik azon, hogyan lehet ezt a hatalmi vágyat megfékezni, vagy a jóra fordítani? Ha figyelmesen olvassuk a mai szentírási szakaszokat, megkaphatjuk erre a kérdésre a választ: Jézus azt tanítja, hogy a hatalom önmagában nem rossz, de a hatalmat nem az uralkodásra, hanem szolgálatra kell használnunk. Az a legnagyobb, aki mindenkit szolgál, de nemcsak a felnőtteket, hanem a legkisebbeket, a gyerekeket is. Jakab apostol pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy az uralkodási vágyat hogyan lehet legyőzni. Ezt írja: “Ahol irigység, és önzés honol, ott zűrzavar van és mindenféle hitványság. A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos és engedékeny, irgalom tölti el, és bő termést hoz” (Jak 3,16-18). Más szavakkal talán azt lehet mondani, hogy Isten alázatára kell gondolnunk, amivel megváltott minket, és az adhatja az erőt, hogy megfékezzük a bennünk levő hatalmi vágyat.

Érdemes megfigyelni a szenteket, hogyan tudták legyőzni a hatalomvágy kísértését, hiszen sokan közülük főpapok, pápák, és rendalapítók voltak. A szentek a hatalmat nem tekintették zsákmánynak, valami nagy dicsőségnek, hanem mintha meg is ijedtek volna tőle, aztán nagy alázattal kezdtek munkához. Ilyen kimagasló egyéniség volt a VI. században Nagy Szent Gergely pápa, aki félt attól, hogy pápaként kevesebbet tud majd imádkozni, hiszen meg kell védenie az Egyházat a barbároktól, úgy, hogy közben velük is kedvesnek kell lennie, és hogy meg kell hallgatnia azokat is, akik feleslegesen túl sokat beszélnek. Nem szabad hatalmával élve elhallgattatni őket (Imaórák liturgiája 1275. old.). Szent XXIII. János pápa, aki, mert imádságos ember volt, felmérte, hogy a megosztott világon csak akkor tud segíteni, ha nagyon alázatos és mindenkit szolgálni akar. Nagyon egyszerűen élt. Gyakran mondogatta: “Nem kiszolgálást várni, hanem szolgálni”. Az egyik híres beszédében utalt az ószövetségi József történetére, akit a testvérei eladtak, mégis, amikor lehetősége volt, segített rajtuk. A bibliai Józsefet így idézte: “Én vagyok a ti testvéreket”. Ezzel jelezte, hogy azokat is segíteni akarja, akik eltávolodtak az Egyháztól, vagy eladták magukat, eszméiket. Ezt a gondolatot tükrözte a II. Vatikáni Zsinat is, amit megnyitott.