2021-10-03-vasárnap

2021. október 3.
Évközi 27. vasárnap

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 10,2-16

Abban az időben a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték:
„Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?”
Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt:
„Mit parancsolt nektek Mózes?”
Azt felelték:
„Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.”
Jézus folytatta:
„A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta:
„Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.”
Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik:
„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.”
Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket.

Elmélkedés

“Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mk 10,9)

A mai vasárnap az Egyház a keresztény házasságról ad tanítást. A teremtéstörténetben azt olvassuk, hogy a „férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik és a kettő egy test lesz” (Ter 2,24). Az evangéliumban Jézus idézi az előbb hallott részt, majd hozzáfűzi: „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét” (Mk 10,9). A két szentírási szakasz a házasság egységéről és felbonthatalanságáról ad tanítást.

A szentírási szakaszokon elmélkedve felmerülhet bennünk a kérdés: Mit mond a Szentírás a férfi és a nő kapcsolatáról, melyek a házassági kapcsolatnak a legfontosabb erényei, jellemzői?

Szent Pál apostol az efezusiakhoz írt levelében olyan tanítást közöl, amely lehetőséget ad arra, hogy ezekről a jellemzőkről elmélkedjünk. Ezt üzeni a férfiaknak: „Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházát, és feláldozta magát érte” (Ef 5,25). Szent Pál apostol Krisztusnak az Egyház iránti szeretetéből kiemeli az áldozatos szeretet, ami valóban a házassági szeretet legfontosabb jellemzője. Ez azt jelenti, hogy Jézushoz hasonlóan a férfi nem csak valamit ad önmagából, hanem önmagát adja a társának. Teljes odaadással. Ebben az odaadásban benne van az áldozat is. Ha kell, a feleségéért kész lemondani a saját érdekeiről is.

Ez a teljes önátadás mutatkozik meg Jézus szavaiban az utolsó vacsorát követően, amikor ezt mondja apostolainak: „Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam az Atyámtól, azt mindent tudtul adtam nektek” (Jn 15,15). Jézus szavaiban a hangsúly a mindenen van. Egy házaspár kapcsolata is akkor mélyül el, ha a teljesség igényével fordulnak egymás felé, ha semmi lényegest nem tartanak vissza önmagukból. Az emberi létből fakadó korlátok miatt az ember nem képes arra, hogy teljesen odaadja önmagát, de az erre való törekvésről nem szabad lemondania.

Végül Jézus szeretetére jellemző a megbocsátani tudás is. Tanításában is kifejezte, hogy az embernek késznek kell lennie a megbocsátásra, hiszen amikor Péter megkérdezi tőle, hogy hányszor kell megbocsátani, „Talán hétszer?”, Jézus a válaszában azt mondja, hogy „hetvenszerhétszer” kell megbocsátani, ami azt jelenti, hogy mindig meg kell bocsátani (Mt 18,21-22). Jézus ezt a megbocsátó szeretetet gyakorolta később Péterrel szemben, amikor háromszori árulása után háromszor kérdezi tőle: „Péter, szeretsz-e engem?” (Jn 21,15-17). Ezzel lehetőséget adott arra, hogy tanítványa kifejezze bűnbánatát, ő pedig kifejezze, hogy megbocsát Péternek (Farkasfalvy Dénes, Testté vált Szó 3, 184. old.). A házasságnak is egyik legfontosabb jellemzője az, hogy a házastársak kölcsönösen készek legyenek megbocsátani egymásnak. Ahol ez nem történik meg, ott a házaspár lassan kezd eltávolodni egymásról. Azok a szeretet-szálak, amik összetartották a kapcsolatot, elvékonyodnak és elszakadnak.

Mit üzen a mai vasárnapon a Szentírás a házasoknak? Hitünk szerint a házasság szentség, ami azt jelenti, hogy Isten megszenteli kegyelmével. Az áldozatos szeretet gyakorlása, az önátadásra és a megbocsátásra való törekvés így nem csak saját erőből történik, hanem Isten ad hozzá segítséget. Ez a gondolat fejeződik ki például Új-Guineában, ahol a házasságkötés után a házaspár az oltárra teszi a kezét, a pap pedig a kezüket összetapasztja agyaggal. Ezzel kifejezik abba vetett hitüket, hogy kapcsolatukat nemcsak a kölcsönös szeretetük, hanem Isten kegyelme is összetartja. A keresztény ember ezért bízik a kegyelem erejében és imádkozik azért, hogy ezt az Úrtól jövő kegyelmet be is tudja fogadni.