2021-10-05-kedd

2021. október 5.
27. évközi hét kedd

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 10,38-42

Abban az időben Jézus és tanítványai miközben Jeruzsálem felé haladtak, betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait.
Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt:
„Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.”
Az Úr azonban így válaszolt:
„Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”

Elmélkedés

„csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta.” (Lk 10,42)

Az evangéliumi részben arról hallunk, hogy Jézus betér egy házba, ahol két asszony fogadja őt. Az evangélista ennek a két nőnek a viselkedését írja le. Az egyik, Márta, jó háziasszony módjára rögtön sürög-forog „a sok házi dologban”, a másik, Mária, pedig odaül Jézus lábához, és hallgatja Jézust. Márta, amikor testvérének ezt a látszólag tétlen viselkedését látja, szól is Jézusnak, hogy serkentse munkára nővérét. Jézus meglepő választ ad: “csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta” (Lk 10,42). Az ember elgondolkodhat azon: Vajon Mária miért választotta a jobbik részt?

Mit válaszolnak erre a Szentírás magyarázói? Próbáljunk először emberi oldalról válaszolni a kérdésre. Ebből a szempontból Mária tétlen viselkedése valóban elmarasztalható. Ha azonban Jézus szavai szerint az “egy a fontos”, vagyis az üdvösség szempontjából nézzük az eseményt, akkor Máriának igaza volt. Ő ugyanis „felismerte a «most»- nak, az üdvösség pillanatának a jelentőségét” (Ortensio da Spinetoli: Lukács, 383. old.). Fel kell ismerni annak jelentőségét, hogy jelen van a “vőlegény” (Lk 5,34-35). A szövegmagyarázók arra is utalnak, hogy később a két asszony viselkedésében az aktív és kontemplatív megtestesítőjét is látták, és néha előfordult az is, hogy a két magatartást szembe is állították egymással (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 267. old.).

Ez a szembeállítás azonban nem volt helyes, mivel Jézus a szeretet gyakorlására buzdít minket, azonban a jó cselekedet módjának megválasztásában, gyakorlásában szabadok vagyunk. Ebben a választásban az imádság lehet segítségünkre.

Ha az evangélium üzenetét korunkra és saját életünkre akarjuk alkalmazni, akkor fel kell fedeznünk, hogy sokat tanulhatunk a történetből. Gyorsan változó világunkban elsősorban a gyors cselekedeteket értékelik, pedig a jó döntésekhez nagyon sokszor időre és elmélkedésre van szükség. Meg kell kérdeznünk önmagunktól, hogy ezek a döntések és megvalósításuk hosszútávon valóban az üdvösségünket szolgálják-e, vagy csak rövidtávú eredményességet ígérnek? Az utóbbi esetben nem szabad engedni a gyors és elhamarkodott döntés kényszerének.