2021-10-13-szerda

2021. október 13.
28. évközi hét szerda

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 11,42-46

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz:
„Jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a fő helyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy tudnák.”
Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett:
„Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.”
Ő azonban így folytatta:
„Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.”

Elmélkedés

“Jaj nektek farizeusok!” (Lk 11,43)

A mai evangéliumi rész a tegnapi folytatása. Jézus tovább részletezi a farizeusok elítélendő viselkedését, immár az írástudókéval együtt. A farizeusokat három bűnük miatt ítéli el, az írástudóknak pedig egy bűn miatt mond “jaj nektek”-et. A következőkben röviden nézzük meg, hogy mik azok a magatartások, amelyek miatt Jézus ilyen kemény szavakkal mond ítéletet felettük!

Az első ok, ami miatt elmarasztalja a farizeusokat, az a képmutatásuk. Vigyáznak arra, hogy vallásos viselkedésükben a látszat megmaradjon. Kínos pontossággal teljesítik a kazuisztikus törvények előírásait, hiszen tizedet adnak mindenből, de nem igazságosak az emberekkel, és istenszeretetük csak külsőségekben nyilvánul meg (Lk 11,42). Így az igazán fontos szeretetparancs teljesítésében felületesek.

A második ok, ami miatt Jézus kemény szavakkal illeti őket, a dicsőségvágyuk. “Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a fő helyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken (Lk 11,43). Ehhez hozzátehetjük, hogy dicsőségvágyukhoz gőg is társul: Kiválóbbnak tartják magukat a hétköznapi, egyszerűbb embereknél.

A harmadik bűnük az, hogy tisztátalanságukkal másokat is tisztátalanná tesznek (Lk 11,44). A Jézus korabeli felfogás szerint a halott és a sír érintése tisztátalanná teszi az embert. A farizeusok tisztátalanságát nem lehet látni, mert ezt leplezik, de hatással vannak a környezetükben levő emberekre. Olyan sírokhoz hasonlítanak, amit nem lehet észrevenni (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 290. old.).

Az írástudók fölött mondott három „jaj nektek” közül a mai evangéliumi rész még csak az elsőt tartalmazza: a törvény helytelen magyarázatát. A törvény túlzásos magyarázatával ugyanis rendkívüli terheket tesznek az egyszerű emberek vállára, de nem segítik őket e többlet-terhek hordozásában: “még egy ujjal sem segítitek azokat a terheket hordozni” (Lk 11,46).

Mi a mai üzenet számunkra? Minket is megkörnyékez az önmagunknak a külső cselekedetben való előnyösebb bemutatása, a dicsőségvágy, a törvények ránk nézve előnyösebb magyarázása. Ezek ellen a kísértések ellen az alázat erénye gyakorlásával tudunk védekezni.