2021-10-19-kedd

2021. október 19.
29. évközi hét kedd, Keresztes Szent Pál áldozópap emléknapja

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 12,35-38

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.”

Elmélkedés

“Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik.” (Mk 12,37)

A mai evangéliumi részben Jézus a végidőkről beszél. Arról, hogy a szolgáknak, vagyis nekünk, embereknek, hogyan kell készülnünk az Úrral való találkozásra. Milyen lesz ez a találkozás? Hogyan fog minket az Úr boldoggá tenni? A példabeszédnek van néhány olyan részlete, amivel külön érdemes foglalkozni.

Az első ilyen részlet az, hogy a szolgák csípője legyen felövezve, és a kezükben égő gyertya legyen. A Szentírás tudósai azt mondják, hogy a “felövezett csípő” vagy derék az Ószövetségben ismert kép, a készenlét jele volt. A Kivonulás könyvében ugyanis azt olvashatjuk, hogy Izrael fiai a szabadulás éjszakáján így várták azt a pillanatot, amikor Isten megadja a jelet a szabadulásra (Kiv 12,11) (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 306. old.). A sötétségben világító “égő gyertya” pedig az állandó lelki készenlét állapotát jelzi. Isten, az Örök Világosság utat mutat az ember számára, és az ember lelkének mécsesével követi ezt a Világosságot.

A másik részlet az, hogy nem az Úr nyitja ki saját házának az ajtaját, hanem ő az, aki “zörget”. Ezzel is kifejezi, hogy erre a találkozóra lelkileg összeszedetten, csendben kell készülnünk, nagy zajban az ember nem hallja meg a zörgetést.

A harmadik részlet a legfontosabb. A példabeszédben Jézus ezt mondja azokról, akik hűségesen várják őt: “Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik” (Lk 12,37). Más szavakkal: saját életébe, vagy “életközösségébe vonja őket” (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 307. old.). Ez teljes összhangban van azzal, amit az Egyház azóta is tanít: Isten önmagával ajándékozza meg az embert, aminek az üdvösség a kiteljesedése. Ez jelenti az ember számára a végső boldogságot.

Hogyan lehet ezeket a gondolatokat a mi életünkre alkalmazni? Az állandó készenlét nemcsak a végidőre való várakozás szempontjából fontos, hanem a mi hétköznapi életünkben is. Ahhoz, hogy az ember imádkozni tudjon, állandó készenlétre van szükség. Az imádság párbeszéd Istennel. Isten válaszát akkor tudjuk meghallani, ha csendes készenlétben vagyunk. Ezt a készenlétet segítheti valóban, ha egy égő gyertyát vagy mécsest veszünk a kezünkbe. Ennek fénye jelezheti számunkra a végső célt, az irányt, az “Örök Világosságot”, de azt is, hogy ebből már itt a földi életünkben is részesülünk, ami örömmel tölti el szívünket.

A mai napon az Egyház Keresztes Szent Pál (1694-1775) áldozópapra, a passzionisták rendjének megalapítójára emlékezik, aki a szenvedők, a betegek és a szegények segítését tekintette legfontosabb küldetésének.