2021-10-20-szerda

2021. október 20.
29. évközi hét szerda, Szent Vendel remete emléknapja

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 12,39-48

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte:
„Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?”
Az Úr így válaszolt:
„Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: »Uram bizonyára késni fog«, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”

Elmélkedés

“Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?” (Lk 12,42)

A mai Evangéliumban Jézus a sáfárok vagy más néven kulcsárok feladatáról beszél. A kulcsok itt a hatalmat jelzik, amit uruktól kaptak (Alois Ströger: A Lukács evangélium, 205. old.). A sáfárnak az a feladata, hogy várja hazatérő urát, gondoskodjon a házról és a házban levő szolgákról. A Szentírás magyarázói felhívják a figyelmet arra, hogy itt a példabeszédben a sáfárok az Egyházban vezető tisztséget ellátókat jelképezik, annak üzenete így minden korban érvényes lehet (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 309. old.).

A hű és okos szolga jellemzője az, hogy állandó készenlétben van és a szolgáknak“ha eljön az ideje, kiadja részét az élelemből” (Lk 12,42). Jézus itt olyat kíván, ami minden vezetőtől elvárható: ismerje a feladatát, tudja, hogy egy értékrendet magában foglaló törvény szerint kinek mi jár, és azt időben adja ki számukra. Ha ezt megteszi, nagy jutalomban részesül: az Úr rábízza a vagyonát (Lk 12,44). Ez az üdvösséget jelenti.

A hű és okos szolga mellett Jézus még két szolgát is bemutat. Mind a kettőre jellemző, hogy nem állnak készen uruk eljövetére, és mind a kettőre jellemző, hogy nem teljesítik uruk akaratát. Az egyiknek van enyhítő körülménye: nem ismeri pontosan ura akaratát. Az ő büntetése is kisebb lesz, mint annak, aki ismeri Ura szándékát és tudatosan eltér attól. Arról, aki igazságtalan a szolgatársaival szemben, azt is megtudjuk, hogy bántja is őket, ő maga pedig eszik-iszik és részegeskedik. Őrá “kegyetlen” büntetés vár (Lk 12,46). Ez az üdvösségből való kizárást jelenti.

Mit üzen számunkra az Evangélium? A Szentírás magyarázói szerint a büntetés azért ilyen szigorú a hűtlen sáfárok esetében, mert ők – a vezetők – sokat kaptak az uruktól és ők visszaéltek annak bizalmával (Alois Ströger: A Lukács evangélium, 206. old.). Ahogy a talentumokról szóló példabeszédben is hallottuk, aki többet kapott, attól többet követelnek. Ez érvényes a mi életünkre is. Az Egyházban kapott megbízatás nagy felelősséggel jár. Ezt a felelősséget érezték át a szentek, például Nagy Szent Gergely pápa és Aranyszájú Szent János püspök.

A mai napon az Egyház Szent Vendelre (554-617) emlékezik, aki a remete életet választotta. Társaival együtt Istennek szentelt életet élek. Erdőben laktak, imádkoztak és állatokat őriztek.