2021-10-23-szombat

2021. október 23.
29. évközi hét szombat, Kapisztrán Szent János emléknapja

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 13,1-9

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte:
„Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Aztán egy példabeszédet mondott.
„Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez:
»Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?«
De az így válaszolt:
»Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.«”

Elmélkedés

“De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.” (Lk 13,3)

A mai evangéliumi rész fő üzenete a megtérés szükségessége. Jézus két történetet és egy példabeszédet mond el. A két történet kiindulópontja egy-egy emberi tragédia, a példabeszéd kiindulópontja pedig az, hogy egy fügefa nem hoz termést. Az egyik emberi tragédia az, hogy Pilátus néhány galileai embert kivégeztetett (Lk 13,1), a másik pedig az, hogy egy közeli városban, Siloámban egy torony ledőlt és tizennyolc ember halálát okozta (Lk 13,4). Jézus tanítása szerint a tragédiák arra figyelmeztetnek, hogy az embernek meg kell térnie, a fügefa példázata pedig figyelmeztet bennünket: ahhoz, hogy ne vesszünk el, földi életünkben gyümölcsöt kell teremnünk. De hogyan kapcsolódik egymáshoz ez a két tanítás?

A történetek és a példabeszéd együttese lehetőséget ad Jézus számára, hogy két fontos üzenetet közöljön követőivel. Az első üzenet az, hogy a földi emberi tragédiákat, korai, váratlan halált nem szabad személyes büntetésnek tartanunk. Sem a Pilátus által kivégzett galileai emberek, sem a ledőlt torony áldozatai nem voltak bűnösebbek a többieknél. De nem csak személyes bűn létezik, hanem a társadalomban kialakuló bűnös helyzet is, a strukturális bűn, amiért mindnyájan felelősek vagyunk. Ebben az esetben a rómaiak diktatúrája volt a bűnös helyzet, amit sokan kiszolgáltak, például a vámosok, és ezzel megosztottságot hoztak létre. Jézus a megtérés szükségességére hívja fel a figyelmet, mert különben az örök életünk veszik el. Ezért mondja Jézus: “De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan (Lk 13,3).

A másik fontos üzenetet a kiszáradt fügefáról szóló példabeszéd tartalmazza. A vincellér kéri, hogy az úr könyörüljön meg a terméketlen fügefán és ne vágassa ki. A vincellér vállalja, hogy “körülássa és megtrágyázza”, hátha terem majd a jövő évben (Lk 13,9). Ezzel a fügefa egy véges, rövid időre kapott még egy lehetőséget. A történet hasonlít az Isten könyörületében bízó Ábrahám kérésére, aki közbenjár a bűnös városokért (1Móz 18,22-23) (Ortensio da Spinetoli: Lukács, 453. old.). A terméketlen fügefa képe arra int bennünket, hogy az utolsó ítéletkor el kell számolnunk majd arról, „termettünk-e gyümölcsöt”. Megtérni és gyümölcsöt hozni azonban véges ideig, földi életünkben van csak lehetőségünk.

Jézus tanítása összekapcsolható a mai nemzeti ünneppel és a nap szentjével, Kapisztrán Szent János (1386-1456) életével is. A törökök vagy éppen a szovjetek hatalmi megszállását nem szabad Isten büntetésének tekintenünk, de az kapcsolódik a bűnhöz. Ez a külső hatalmak bűne volt, valamint bűn volt azok kiszolgálása és a belső megosztás is. Kapisztrán Szent János az életével arra figyelmeztet minket, hogy a bűnös hatalmi beavatkozások ellen mindig fel kell lépnünk és nem szabad megengednünk, hogy azok belülről megosszanak minket. Mindehhez pedig belső megtérésre van szükségünk.