2021-10-25-hétfő

2021. október 25.
30. évközi hét hétfő, Szent Mór püspök emléknapja

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 13,10-17

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni.
Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá:
„Asszony, megszabadultál betegségedtől.”
Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult:
„Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!”
Jézus feléje fordult, és megfelelt neki:
„Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?”
Ellenfelei e szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus ilyen csodát művelt.

Elmélkedés

“Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?” (Lk 13,16)

A mai evangéliumi rész egy vitabeszédet tartalmaz, amely Jézus és egy zsinagóga elöljárója között zajlik. A vitát az előzi meg, hogy Jézus szombaton meggyógyít egy asszonyt, akit 18 éve tart fogva a “betegség lelke” (Lk 13,11). Az elöljáró mások előtt elítéli Jézust, mert megszegte a szombat parancsát, Jézus pedig “képmutatónak” nevezi az elöljárót (Lk 13,15) és a betegségtől való megszabadítás kapcsán utal egy másik, a törvény által is elfogadott szokásra, amely szerint szombaton az állatokat szabadon lehetett engedni, hogy vizet igyanak.

Vizsgáljuk meg részleteiben, miért is mondja az elöljárót képmutatónak, hiszen az törvényi előírásra hivatkozik. A Szentírás magyarázói egymás mellé állítják a két történetet. A 18 éve beteg asszonyt a “betegség lelke” tartotta fogva, más szavakkal a sátán tartotta hatalmában. Ettől “oldotta fel” Jézus. Az állatokat emberek tartották fogva és ők is „oldották el”, hogy inni tudjanak. A törvény betűje szerint szombaton az elsőt tiltották az előírások, a másodikat pedig megengedték. A történet arra hívja fel a figyelmet, hogy vannak olyan esetek, amikor nem a törvény betűjéből kell kiindulni, hanem annak tartalmából. A törvény arra irányult, hogy a szombatot Istennek kell szentelni. Az asszonynak a sátán hatalmából való megszabadítása emiatt nem állt ellentétben a szombati parancs tartalmával. Ezért mondja Jézus: “Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?” (Lk 13,16). A “kell” ige ebben az esetben az Isten akaratából származó szükségszerűséget jelenti. Ezzel Jézus a szombatot is újraértelmezi. A szombat az üdvösség napjává vált (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 319. old.). A zsinagóga elöljárója pedig azért volt képmutató, mert a törvény betűje szerinti véleményt mondta, azt, amit úgy gondolt, hogy elvárnak tőle. Jézus leleplezte őt. Ezzel magyarázható, hogy a zsinagóga elöljárója és Jézus ellenfelei elpirultak, a nép pedig örvendezett (Lk 13,17).

Mi a mai evangélium üzenete számunkra? Az ember könnyen képmutatóvá válhat, ha csak a külső elvárásoknak próbál megfelelni, anélkül, hogy mélyebben átgondolná a nehéz helyzeteket. A keresztény ember számára ez az átgondolás valójában az elmélkedést jelenti arról, hogy mit tenne Jézus az ő helyében. Az elöljárónak arra kellett volna gondolnia, hogy a Teremtő Isten, aki a szombati napra a munkatilalom parancsát adta, egyetértene-e azzal, hogy erre hivatkozva ne gyógyítsanak meg egy beteget, akit a sátán, a gonosz lélek tart fogva. Az elöljáró akár gondolhatott is erre, de a zsinagógában levő emberek előtt mégsem ezt képviselte, mert az általa elképzelt elvárásoknak akart megfelelni.

Jézus szavai elgondolkodtatnak minket is, hogy egyes esetekben mi is az elvárásoknak próbálunk-e megfelelni, vagy az Evangélium üzenetét képviseljük.

A mai napon az Egyház Szent Mór (1000-1070) remetére emlékezik, akit pécsi püspökké választottak, s aki békés természetének köszönhetően alkalmas volt közvetíteni szemben álló felek között.