2021-11-14-vasárnap

2021. november 14.
Évközi 33. vasárnap

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 13,24-32

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak:
„Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: Amikor már zöldellni kezd és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtó előtt. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya.”

Elmélkedés

“Vegyetek példát a fügefáról.” (Mk 13,28)

Ha az emberiség történetét nézzük, láthatjuk, hogy az embereket mindig foglalkoztatta a kérdés: Mikor lesz a világ vége? Azt is felfedezhetjük, hogy mindig megjelentek olyan emberek, mozgalmak, amelyek megjósolták a világ végét és azt katasztrófa-képekkel kapcsolták össze. Aztán ezek a jövendölések mind meghiúsultak.

Néhány példa ezekre az általunk is ismert történelemből: Jézus halála után cirka harminc évvel, amikor a rómaiak lerombolták Jeruzsálemet, úgy, hogy szinte kő kövön nem maradt, sokan úgy gondolták, most itt a vég. Ez az életérzés tükröződik a Szentírás egyes fejezeteiben is. Azóta tudjuk, hogy a vég nem következett be, a kereszténység elterjedt a világban, és így teljesítette küldetését is. A másik világvége-hangulat az egyházon belül Jézus halála után háromszáz évvel alakult ki, amikor a népvándorlás következtében a barbár népek elözönlötték Itáliát. Az egyik feljegyzés szerint Szent Ambrus így kiáltott fel: “Itt vannak a hunok, közel van a vég”. A vég nem következett be, a pogány népek megtértek és a kereszténység oszlopaivá váltak. Végül az első ezredfordulón újra világvége hangulat lett úrrá Európán. Az emberek, látva a sok bűnt, úgy gondolták, hogy Isten nem engedheti tovább a rossz terjedését, hanem véget vet a világnak. De akkor sem lett világvége, az Egyház a XII. században megújult és addig még soha nem látott gyümölcsöket is hozott. A sötét középkor helyett eljött a virágzó középkor.

Ezeket az eseményeket hallva az ember felteheti a kérdést: Vajon a Szentírás alapján valóban lehet következtetni a világ végének idejére? Vajon a világvégét valóban katasztrófák és a bűnök eluralkodása előzik meg? Ha az előbb hallott evangéliumi szöveget kicsit mélyebben vizsgáljuk, láthatjuk, hogy annak nem egészen ez az üzenete. Az evangélista nem kíván pontos leírást adni a világ végéről. Az evangélista nem akar félelmet ébreszteni bennünk, hanem elsősorban éberségre int. Készüljünk fel az Istennel való találkozásra! A Szentírás tudósai azt mondják, hogy ez nem apokaliptikus irat, tehát nem a jövőt akarja leírni, hanem eszkatológikus jellege van, tehát arra figyelmeztet minket, hogy Isten Országa eljött közénk, és ez állandó készenlétre, megtérésre buzdít minket.

Jézus egy nagyon szép képet használ, amikor ezt a készenlétet leírja: „Vegyetek példát a fügefáról: Amikor már zöldellni kezd és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár” (Mk 13,28). Ahogyan a fügefa tavasszal érzi a nyár közeledtét és ágakat hajt, ugyanúgy nekünk is állandó tavaszban kell élnünk, mert Isten eljött közénk, és állandóan közeledünk a nyárhoz, Isten Országának a kiteljesedéséhez. Tehát a Szentírás egyáltalán nem ad riasztó képet. Egyrészt a világvégét nyárhoz hasonlítja, másrészt a leírásból arra is lehet következtetni, hogy az üdvözültek száma nagy lesz. Hiszen Isten elküldi angyalait, akik a világ négy tájáról összegyűjtik a választottakat (Mk 13,27).

Nem szabad hinnünk azoknak, akik Isten büntetését hangsúlyozzák, amikor a világ végéről jövendölnek. Isten nem haragvó büntetőbíró, aki arra vár, hogy a világ végén leszámoljon velünk, bűnös gyermekeivel, hanem jóságos Mennyei Atya, aki úgy szeretett minket, hogy Fiát küldte hozzánk, ahogyan a szentleckében hallottuk, és aki áldozatot mutatott be értünk (Zsid. 10,11-14). Az Istennel való találkozás ünnep, a Szentírás szavaival élve nyár lesz számunkra. Imádkozzunk azért, hogy a tavasz készületében éljünk, hogy egykor majd bőséges termést hozzunk.