2021-11-20-szombat

2021. november 20.
33. évközi hét szombat, Szűz Mária szombatja

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 20,27-40

Abban az időben odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle:
„Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”
Jézus ezt válaszolta nekik:
„A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”
Erre néhány írástudó megjegyezte:
„Mester, helyesen válaszoltál.”
Nem is mertek többé tőle semmit sem kérdezni.

Elmélkedés

„az angyalokhoz hasonlítanak és Isten fiai.” (Lk 19,20)

A mai evangéliumban egy vitabeszédet hallhatunk a feltámadásról. A szadduceusok, akik tagadták a feltámadást, Jézus elé állnak és egy kitalált történettel le akarják járatni a feltámadásról szóló tanítását. A kitalált történet szerint egy nőnek, akinek itt a földi életben törvényesen hét férje volt, vajon a feltámadáskor melyik férjének lesz a felesége?

Jézus kétféle módon érvel. Egyrészt az írástudók módszere szerint idézi a Szentírást. Isten, amikor az égő csipkebokorból megszólítja Mózest, úgy mutatkozik be mint „Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene” (Kiv 3,6.15). Az érvelés szerint az ősatyáknak élniük kell, hiszen Isten különben nem nevezné magát az ő Istenüknek (Kocsis Imre, Lukács evangéliuma, 428. old.). A másik érvelés túlmutat az előzőn. Jézus tanítása szerint a feltámadt emberek nem nősülnek és nem mennek férjhez. Ők „az angyalokhoz hasonlítanak és Isten fiai” (Lk 19,20). A feltámadt ember életét tehát nem lehet úgy elképzelni, mint az élőét. A feltámadt ember élete kiteljesedik Isten szeretetében, a boldogságához nem lesz szüksége házasságra.

Hogyan lehet ezeket a gondolatokat az Egyház életére alkalmazni? A teológusok később a szüzesség és a cölibátus helyes értelmezésekor sokszor idézték Jézus szavait, amelyek rávilágítanak ezeknek az életállapotoknak mélyebb okaira. Vannak olyanok, akiknek már a földi életét Isten kitölti a szeretetével, ez a szeretet boldoggá teszi őket, és így ők ennek a végső állapotnak jeleivé válnak. A másik fontos üzenet azokra vonatkozik, akik földi életüket befejezték és várják a feltámadást. A tanítás szerint ők Istennek élnek, ami azt jelenti, hogy ők az örök boldogság részei, bár annak a teljességét a föltámadáskor kapják meg (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 428. old.).

Ma Szűz Mária szombatja van. Az Ő szüzessége is az Istennek átadott életének a jele, amely élet boldoggá tette Őt.