2021-11-24-szerda

2021. november 24.
34. évközi hét szerda, Dung-Lac Szent András és társai vértanúk emléknapja

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 21,12-19

Abban az időben Jézus így készítette elő tanítványait a rájuk váró megpróbáltatásokra:
„Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s közületek némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”

Elmélkedés

„Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani.” (Lk 21,15)

Az egyházi év vége felé közeledve a keresztény ember a világ végére, Jézus Krisztus második eljövetelére is gondol. Ilyenkor többféle kérdés is felvetődhet bennünk: Mikor lesz ez a végső találkozás? A tegnapi evangéliumból tudjuk, hogy Jézus nem kapcsolja össze a végnapokat Jeruzsálem pusztulásával, és arra sem utal, hogy mikor lesz. De az emberben mégis felmerül a kérdés: Hogyan lehet felismerni az eljövetelét és hogyan fog ez történni? Erre találunk üzenetet a mai evangéliumi részben és a szentleckében.

Az evangéliumban Jézus megerősíti, hogy a világvége eljövetelét keresztényüldözések fogják megelőzni. A keresztényeket királyok elé fogják hurcolni (Lk 21,12), és az üldözésben a közvetlen hozzátartozók, a szülők, a testvérek, a rokonok is részt vesznek majd (Lk 21,16). De nem kell félniük a megszégyenüléstől, mert Jézus megerősíti őket: “Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani.” (Lk 21,15).

A mai szentleckében a Jelenések könyvének szerzője, János apostol nagyon szép képekben írja le ezt a végső találkozást. A leírás szerint a “győztesek”, vagyis az üdvözültek egy csillogó “üvegtengeren” állnak és kezükben Isten hárfájával hálaadó és dicsőítő éneket énekelnek. Ebben az énekben hálát adnak Isten szentségéért és Isten tetteinek igazságosságáért. A Szentírás magyarázói szerint a csillogó üvegtenger Isten transzcendenciáját, természetfelettiségét jelzi, a hárfa hangja és az énekszó pedig az ember szíve mélyéről feltörő tiszta szeretetet jelképezi (Gál Ferenc: Jelenések könyve, 50. old.). Tapasztalatból tudjuk, hogy földi életünk korlátai miatt ezt a szeretetet nem tudjuk teljességgel kifejezni. Ez a földi korlát, akadály szűnik meg az Istennel való végső találkozáskor. Ennek a képnek a szépségét a szív mélyéről akadály nélkül feltörő szeretet adja.

Mi ennek az apokaliptikus képnek az üzenete számunkra? Az egyik üzenet az, hogy nekünk sem kell félnünk a megpróbáltatásoktól, mert Isten velünk van. A másik üzenet az, hogy a végső örömből már most a földi életünkben is kaphatunk izelítőt, hiszen Isten jelen van az életünkben. A mi feladatunk az, hogy Isten jelenlétét, szeretetét felfedezzük, és kifejezzük hálánkat, örömünket. Hitünk szerint ez a hála és öröm fog kiteljesedni majd a végső találkozáskor.

A mai napon az Egyház Dung-Lac Szent Andrásra (1785-1839) és vértanútársaira emlékezik. A vietnami császár a keresztény hittérítőket előbb bebörtönöztette, majd kivégeztette. Az általuk írt imák és a róluk szóló leírások tanúsítják, hogy ők állandó készenlétben éltek, halálukat pedig életük beteljesülésnek tekintették.