2021-11-25-csütörtök

2021. november 25.
34. évközi hét csütörtök, Alexandriai Szent Katalin szűz és vértanú emléknapja

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 21,20-28

Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről:
„Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban, meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik.
Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a Földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.”

Elmélkedés

„Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.” (Lk 21,28)

Jézus a mai evangéliumi részben folytatja a világ végének eljöveteléről szóló beszédét. Korábbi tanításának megfelelően most is hangsúlyozza, hogy az Ő második eljövetelét, vagyis a világ végét háborúk és természeti csapások fogják megelőzni. Az evangélium képei félelmet váltanak ki bennünk és újra felmerülhet bennünk a kérdés: Hogyan kell ezeket a képeket értelmeznünk?

A Szentírás magyarázók néhány fontos részletre hívják fel a figyelmet, amelyek segítségével helyesen tudjuk értelmezni az Evangéliumot. Az egyik a történelmi háttér. Lukács az evangéliumát a 70-es évek után írta (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma 14. old.), amikor a jeruzsálemi templom lerombolása már megtörtént. A zsidó háború (Kr.u. 66-70) tehát ekkor már véget ért, a templomot már lerombolták. Azonban a képek, melyeket Lukács a végidő leírásához használ, Jeruzsálem ostromát idézik. Így például a város ostromakor a nép valóban a környező vidékekre menekült, ahogy azt Cezáreai Euszébiosz leírja Egyháztörténet című könyvében. Lukács evangélista valószínű Jézusnak azokat a szavait idézi, amelyek Jeruzsálem pusztulásánál is megjelentek.

Fontos helyesen értelmezni Jézusnak azokat a szavait is, amikor a “bosszú napjairól” beszél. Az Evangélium egészének fényében a bosszú nem Isten önkényes indulatának a megnyilvánulása a bűnösök felett, hanem a büntetés természetes következménye a bűnnek (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 442. old.). Jeruzsálem pusztulása is azért következett be, mert elfordult Istentől és parancsaitól. Fontos továbbá annak helyes értelmezése is, mit jelent az, hogy Jeruzsálemet addig fogják tiporni a pogányok, amíg “idejük be nem telik” (Lk 21,24). Ennek értelmezése az lehet, hogy mindaddig, míg a pogányok meg nem térnek (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 443. old.).

Nagyon fontos az evangéliumi rész utolsó mondata. “Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok” (Lk 21,28). Ez azt jelenti, hogy a megváltásnak és az üdvösségtörténetnek fontos része a szenvedés, de a szenvedést nem szabad „lehajtott fejjel” keserűen nézni vagy átélni. Ha valaki „felemeli a fejét” láthatja, hogy Isten Ura a történelemnek és a szenvedés által is felkészíti az embert a végső találkozásra.

Mit üzen számunkra ma az Evangélium? A Szentírás üzenete szerint nem tudjuk, hogy a végső idő mikor fog bekövetkezni, ezért állandóan készenlétben kell állnunk. Azt is üzenetként foghatjuk fel, hogy bűneinknek ma is következményei vannak, amit nem szabad közvetlenül Isten büntetésének felfognunk. Inkább úgy kell magyaráznunk, hogy Isten az emberek javára törvényeket adott, amelyekkel a legfontosabb értékeinket védi. Ha valaki ezek ellen az értékek ellen vét, akkor a megtapasztalható rossz az elkövető tettének természetes következménye. Ezért nem Isten ellen kell lázadnunk, hanem fel kell ismerni, hogy a törvény milyen értéket védett, és azt az értéket helyre kell állítani.

A mai napon az Egyház Alexandriai Szent Katalin (+ 305. táján) vértanúra emlékezik. A hit igazságát oly hatásosan védte, hogy a teológusok, filozófusok és ügyvédek, majd pedig tanárok és tanulók, szónokok, nyomdászok védőszentjükként tisztelték. Mivel kivégzése előtt a kínzására szerkesztett késes kerekek összetörtek, mindazok az iparosok, akik kerékkel foglalkoztak, szintén segítségül hívták (https://archiv.katolikus.hu/szentek/szent231.html).