2022-01-04-kedd

2022.
Karácsonyi idő – január 4, kedd

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 1,35-42

Abban az időben Keresztelő János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt:
„Nézzétek, az Isten Báránya!”
Két tanítványa hallotta, hogy János ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte:
„Mit kívántok?”
Azok ezt felelték:
„Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester –, hol laksz?”
„Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik.
Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt.
A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték Jézust, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki:
„Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz.
Jézus rátekintett, és így szólt hozzá:
„Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”

Elmélkedés

«Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet», és elvitte Jézushoz” (Jn 1,41-41)

Karácsony után és Urunk megjelenésének ünnepe előtt az Egyház olyan evangéliumi szakaszokat olvas fel, amelyek jelzik a kiáradó örömhír útját. A mai evangélium az apostolok meghívásáról szól. Jézus először János és András apostolt hívja meg (Jn 1,39), majd András apostol által testvérét, Simont. Simon ekkor kapja a Péter nevet (Jn 1,42).

Mit üzen nekünk a szentírás ezzel a részlettel? – kérdezhetjük. Ha az evangéliumi szakaszon a meghívástörténeteket követve elmélkedünk, akkor felismerhetjük, hogy az apostolok többféle módon válhattak Jézus követőivé. Ennek egyik módja az, hogy Jézus közvetlenül hívja meg őket: „Jöjjetek, nézzétek meg” (Jn 1,39), (hol lakom). A másik módja az, amikor az egyik tanítvány viszi magával a másikat. A leírás szerint András ezt mondja Simonnak (Péternek): “«Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet», és elvitte Jézushoz.” (Jn 1,41-42). Ebben az esetben is Jézus a meghívó, de a meghívás mások által történik. Jézus „rátekintett”, és új nevet adott neki: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.” (Jn 1,42). Farkasfalvy Dénes kiemeli, hogy a rátekintett igének és a névadásnak is fontos szerepe van. A rátekintés mélyreható nézést, a valóság meglátását jelenti. Az új név pedig, az arám Kéfás, a görög Petros név, ami sziklát jelent, új azonosságot jelentett számára (Farkasfalvy Dénes: Testté vált Szó, 80. old.). Az ő feladata lesz, hogy a szikla erejével megerősítse a bizonytalanokat. Az evangélium sok helyen jelzi, hogy Péter ennek a küldetésnek eleget tett. Ilyen szentírási hely például az apostol pünkösdi beszéde, amikor a Szentlélek kiáradásának jelentőségéről szól (ApCsel 2,17).

Mi az üzenet számunkra? Világunkban sok a kereső ember. A régi eszmék hiteles formában el sem jutottak hozzájuk, vagy azokból kiábrándultak. Újra meg kell szólítani őket az evangélium örömhírével. Isten szeretetéről kell tanúságot tenni, elsősorban cselekedetekkel és azután szavakkal. A szeretet mindig vonzó. Ha már szeretetünket megtapasztalták, akkor beszélhetünk arról, hogy Isten hív minket. Tarjányi Béla „A papság Jézus művének folytatója” című tanulmányában felhívja a figyelmet arra, hogy a mai világban arról is kell beszélni, hogy Istennek társakra van szüksége, társakat keres közöttünk. Olyan társakra, akik ugyanazt teszik, amit ő tett. Ő „mindenkit szeretett, mindent megbocsátott, mindenkit elfogadott, mindenkit felemelt, megvigasztalt” (Papi lelkiség 2009 47. old.). Ha valaki erről nemcsak beszél, hanem így is él, az élete vonzó lesz mások számára, és akkor ő is el tud vinni másokat Jézushoz.