2022-01-06-csütörtök

2022. január 6.
Urunk megjelenése, Vízkereszt – főünnep

Evangélium Szent Máté könyvéből

Mt 2,1-12

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták:
„Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.”
Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak.
Azok így válaszoltak:
„A júdeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.”
Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
„Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincses zsákjaikat és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

Elmélkedés

íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.(Mt 2,1-2)

Karácsony ünnepkörében vagyunk. Bennünk vannak a karácsonyi misztériumjátékok élményei. Nemcsak a pásztorokra gondolunk, hanem a bölcsekre is. Ha valaki a most hallott evangéliumot összehasonlítja ezekkel a népi játékokkal, több kérdést is feltehet önmaga számára. Az első az lehet, hogy mit akart üzenni Máté evangélista, amikor ezt a történetet leírta? A másik kérdés is ehhez kapcsolódik: A néphagyomány miért színezte tovább ezt a történetet? Miért gondolták azt, hogy a napkeleti bölcsek hárman voltak, miért adtak nekik neveket, és végül miért gondolták, hogy ezek az emberek a távoli népek vezetői, királyai voltak?

Ezekre a kérdésekre nagyon meggyőző és elgondolkodtató választ ad az ókor egyik legnagyobb gondolkodója, Hippói Szent Ágoston: az Evangélium azt üzeni számunkra, hogy Jézus minden ember számára megszületett. Az egész világ képviseltette magát Jézus jászolánál (Szent Ágoston: Beszéd Urunk Jézus Krisztus születésére). A csillag Isten szavát jelenti, amelyen keresztül a távoli pogány népeknek szólt. A bölcsek ezeknek a távoli vidékeknek a képviselői. Később a néphagyomány ezt az üzenetet gazdagította tovább. Azért mondták, hogy az emberek hárman voltak, mert abban az időben három földrészt ismertek. A három név (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) is ezeket az északi, keleti és déli népeket jelzi. Végül azért gondolták, hogy ezek a bölcsek királyok voltak, mert úgy illett, hogy a távoli népek vezetői köszöntsék a mindenség királyát. Ez az elgondolás összhangban is van az ószövetségi szentírással, hiszen a 72. zsoltár szerint „a föld minden királya hódoljon előtte”. Az evangélium és a később gazdagodott hagyomány üzenete tehát az volt, hogy Jézus jászolánál minden nép és minden ember képviselve volt, és ezek az emberek Jézus közelében egymásra találtak. Ez az egység és béke érződik a mai evangéliumi részben és a pásztorjátékokban is.

Hogyan lehet ezeket a nagyon szép gondolatokat, képeket a mi életünkre alkalmazni? Egy olyan világban élünk, amelyben az emberek vágyódnak az egység és a béke után, de sajnos ezt a békét legtöbb esetben nem tudják megvalósítani. A földrészeket, a népeket, a családokat, sőt az emberi szíveket is nagyon sokszor megosztja a bűn: az emberi hatalomvágy, gőg, előítélet, féltékenység. A mai ünnepnek, Urunk megjelenése ünnepének azért van olyan fontos üzenete számunkra, mert jelzi: ha Jézus jászolához megyünk, ott megtalálhatjuk a belső békét és az egységet.

Ennek a törekvésnek az egyik nagyon szép példája a Taizé-i találkozó is, a „Bizalom zarándokútja”. A találkozón a fiatalok bíznak abban, hogy ha a szívüket megnyitják mások előtt, akkor a másik ezt a bizalmat nem utasítja vissza, hanem a szeretetre szeretettel fog válaszolni. Bíznak abban, hogy a világukra nem az előítélet, megosztottság, a terrorizmus a jellemző, hanem a szeretet, az egység és a béke. Hogy az ebből a bizalomból fakadó béke nem csupán egy álom, bizonyítják azok a fiatalok, akik ezeken a találkozókon részt vesznek.

A mai napon arra emlékezünk, hogy Urunk Jézus Krisztus minden ember számára megszületett. Imádkozzunk azért, hogy az emberek felismerjék szívükben ezt a csillagot, Isten szeretetének a csillagát, azt kövessék, hogy Isten közelében egymásra találjanak, és ott egységben, békében és szeretetben éljenek.