2022-01-08-szombat

2022.
Karácsonyi idő január 8. szombat

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 6,34-44

Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai, és figyelmeztették:
„A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!”
Jézus azonban így válaszolt:
„Ti adjatok nekik enni!”
Azok megjegyezték:
„Talán menjünk kenyeret venni kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?”
Erre Jézus megkérdezte:
„Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül!”
Körülnéztek és jelentették:
„Öt kenyerünk és két halunk.”
Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből.

Elmélkedés

“Mindnyájan ettek, és jól is laktak” (Mk 8,8)

Két nappal ezelőtt Urunk megjelenésének ünnepét ültük, amely azt az üzenetet hordozta, hogy Jézus mindenki számára megszületett, és Isten kegyelme kiáradt az egész világra. A Vízkereszt utáni olvasmányok, evangéliumok pedig ezt a kegyelmi kiáradást mutatják. Tegnap arról hallottunk, hogy eljött közénk az Isten Országa, meg kell térnünk. A kegyelem akkor tud hatni bennünk, ha megnyitjuk a szívünket.

A mai evangélium pedig a kenyérszaporítás csodáját írja le, amely az Eucharisztia megalapításának előképeként Isten kegyelmének bőségét tárja elénk. Ezt a bőséget mutatja, hogy csak öt kenyeret és két halat szaporít meg, mégis mindnyájan jól laknak: „Mindnyájan ettek, és jól is laktak” (Mk 6,42). Továbbá a kenyér és hal maradékából tizenkét kosarat szednek össze, miután a kenyérből ötezer férfi evett (Mk 6,34–44). A maradék bősége is Isten kiáradó kegyelmének a bőségét tárja elénk.

Mi az üzenet számunkra? Gyakran mondogatjuk, hogy világunkban jelen van a bűn. Szent II. János Pál pápa tanította, hogy „a világ megtöredezett a bűntől”. Sok a szegény, növekszik a szegények és a gazdagok közötti különbség. XVI. Benedek pápa pedig hangsúlyozta, hogy a globalizáció következtében a bűn is globálissá vált. Nem szabad viszont megfeledkeznünk arról, amit Szent Pál apostol tanít: „amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem. (Róm 5,20). De ez a kiáradás nem a világi hatalmaktól függ, hanem attól, hogy mi képesek vagyunk-e megnyitni szívünket a kegyelem előtt. A megtérés nem rajtunk kívül, a világban, hanem bennünk, a szívünkben történik. Ha befogadjuk a kegyelmet, mint azok az emberek, akik a kenyérszaporításkor jelen voltak, akkor sokat tehetünk azért, hogy a világ megújuljon.

Vízkereszt (epifánia) utáni időben vagyunk. Isten kegyelme ki akar áradni a világra. Általunk akar kiáradni. Nyissuk meg a szívünket, higgyünk abban, hogy a csoda bennünk és a világban is újra megtörténhet.