2022-01-09-vasárnap

2022. január 9. vasárnap
Urunk megkeresztelkedése

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 3,15-16.21-22

Abban az időben a nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk:
„Én csak vízzel keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni.
Ekkor történt, hogy amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből:
„Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem”.

Elmélkedés

“Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” Lk 3,22)

A mai evangéliumban arról hallottunk, hogy Keresztelő János a Jordán partján keresztel. Az önmagukat bűnösnek tartó emberek pedig odamennek hozzá, megvallják bűnösségüket, kifejezik tisztulási szándékukat, és a bánatuk, a bűnbánatuk megtisztítja őket bűneiktől. És a leírás szerint ebbe a sorba, a bűnösök sorába állt be Jézus is. Az emberben, amikor ezt a leírást olvassa, önkéntelenül is felmerül a kérdés: mit akar Lukács evangélista elmondani, amikor leírja ezt a történetet? A teljesen bűntelen Jézus hogyan állhatott be a bűnösök sorába, a bűnösök közé?

A leírt történet erre a kérdésre nem adja meg a választ, ha azonban az egész evangéliumot nézzük, megkapjuk rá a feleletet. Jézus azért állt be a sorba, mert Ő közösséget, “sorsközösséget” akart vállalni az emberrel, mégpedig minden emberrel. Nemcsak a jókkal, a szentekkel, hanem azokkal is, akik bukdácsolva járják az útjukat, bűnöket követnek el, de tisztulásra vágynak, mert érzik, hogy Isten szeretete vonzza őket. Jézus tehát nem a bűnnel azonosult, hanem a bűnöket elkövető, de megtisztulni vágyó emberekkel. És a leírás szerint a Mennyei Atya a Fúnak, Jézusnak ezt e tettét látva tanúságot tett Róla ezekkel a szavakkal: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” (Lk 3,22).

Ha a karácsonyi ünnepkör történeteit nézzük és összehasonlítjuk, hogy az Atya hogyan tett tanúságot Fiáról, Jézusról, akkor láthatjuk, hogy a tanúságtétel itt a legünnepélyesebb. A pásztorokhoz angyalokat küld, akik megüzenik, hogy “megszületett az Üdvözítő Dávid városában” (Lk 2,11), a napkeleti bölcsekhez csillagot küld, hogy jelezze a Messiás megszületését (Mt 2,2), a megtisztulásra váró népnek pedig az Atya maga tesz tanúságot, hogy Jézus a szeretett Fia, akiben kedve telik. A jelenetnek a szépségét a Szentháromságos Egy Isten felragyogása adja meg. A megnyíló égben megjelenik az Atya dicsősége, a Jordánban a bűnösök között a Fiú alázata, a galamb képében pedig a Szentlélek kiáradó ereje. Nem véletlen, hogy az Egyház ezzel a képpel zárja a karácsonyi ünnepkört. Érzékeltetni akarja, hogy karácsonykor az Isten egész misztériuma megmutatkozott nekünk.

Amikor ezt a történetet olvassuk, egy másik kérdés is felmerülhet bennünk: mi az üzenete számunkra ennek az evangéliumi résznek? Szent Maximus torinói püspök nagyon szépen válaszol erre a kérdésre: Jézus, amikor beállt a sorba, nemcsak közösséget vállalt velünk emberekkel, nemcsak kifejezte az együttérzését, hanem jelezte, hogy meg is akar szabadítani minket a bűneinktől. Jézus ugyanis, amikor alámerült a Jordánban, megszentelte annak a vizét. És a megszentelt víz megtisztítja azokat, akik beállnak a sorba, akik kifejezik tisztulási szándékukat (Imaórák liturgiája I, 506. old.) Ezeket az embereket tehát nem a saját bűnbánatuk tisztítja meg a bűneiktől, hanem az a víz, amit Jézus megszentelt. Egy egyszerűbb képpel kifejezve: a Mennyei Atya Jézusban nemcsak lehajolt hozzánk, hanem kegyelemével fel is emelt minket. Ez Jézus megkeresztelkedésének az igazi örömhíre számunkra. Ha képesek vagyunk arra, hogy kifejezzük Isten előtt gyengeségeinket, és kérjük az Ő segítségét, akkor Ő biztosan megsegít minket.