2022-01-12-szerda

2022. január 12.
1. évközi hét, szerda

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 1,29-39

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.
Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
Másnap Jézus kora hajnalban felkelt, kiment a házból, elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki:
„Mindenki téged keres!”
De ő azt felelte:
„Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.”
És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.

Elmélkedés

“Mindenki téged keres!” (Mk 1,37)

Szent Márk a mai evangéliumban Jézusnak egy kafarnaumi napját írja le. Először meggyógyítja Péter anyósát, aki lázas betegen feküdt. Aztán amikor beesteledett, odavitték hozzá a betegeket. A leírás szerint ”Az egész város ott szorongott az ajtó előtt” (Mk 1,33), és Jézus “sokakat meggyógyított” (Mk 1,34). Másnap kora hajnalban elment imádkozni, ám „Simon és a vele levők utána mentek” (Mk 1,36) azzal, hogy „Mindenki téged keres!” (Mk 1,37). De Jézus mégsem maradt Kafarnaumban, ment, hogy máshol is hirdesse az evangéliumot (Mk 1,38).

A Szentírás magyarázói felhívják a figyelmünket arra, hogy Márk evangélistának, amikor a történetet leírta, az egyik fontos célja az lehetett, hogy kiemelje: Isten országa terjed. Minden testi és lelki bajokkal küszködő kafarnaumi ember Jézushoz jön (Joachim Gnilka: Márk, 102. old.). Jézus pedig meggyógyítja őket, így tettel és szóval egyaránt hirdeti az Evangéliumot: “Közel van az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jó hírében!” (Mk 1,15). Az Evangélium tehát akadálytanul terjed, s az ellene fellépő gonosz lélek sem tudja megakadályozni ezt.

Az evangéliumot hallva felvetődhet a mai emberben a kérdés: Isten országa örömhírének terjedése miért volt ilyen lendületes a legelején, a későbbi korokban ezzel szemben, mint a mi korunkban is, miért terjed nehezebben?

Biztos, hogy ennek a gyors terjedésnek vannak külső okai is. Például a társadalom vezetői csak később jöttek rá, hogy a kereszténység térhódítása veszélyt jelenthet számukra. Amikor aztán ezt felismerték, mindent megpróbáltak megtenni, hogy ezt a terjedést megakadályozzák. Korunkban a lassulásnak azonban lehetnek belső, bennünk rejlő okai is. Isten misztériumainak felfedezésében – vagy más szavakkal: szeretetének megtapasztalásában – megtorpanunk, hétköznapi keresztényekké válunk, lelkesedés, tűz nélkül. Jézus fellépésekor mondott szavai – a “Térjetek meg!” felszólítás – nem egyetlen alkalomra vonatkozik, hanem egész életünkre. Egyre jobban fel kell ismernünk, hogy életünk középpontja, célja Jézus, és ha megnyílunk előtte, egyre jobban megismerjük őt és szenvedésének indítékát. Ez a felismerés indíthat minket arra, hogy az Evangéliumot úgy tudjuk hirdetni, hogy az úgy terjedjen, mint a kezdeti időkben.