2022-01-13-csütörtök

2022. január 13.
1. évközi hét csütörtök

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 1,40-45

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte:
„Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!”
Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki:
„Akarom! Tisztulj meg!”
Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá:
„Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.”
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.

Elmélkedés

“Akarom! Tisztulj meg!” (Mk 1,41)

A mai evangéliumban egy leprás meggyógyításáról hallunk. Szent Márk evangélista részletesen írja le a történteket. A beteg tértre borul Jézus előtt és alázatosan kéri: “Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” (Mk 1,40). Az evangélista Jézus viselkedését is árnyaltan mutatja be. Jézus először szóval fejezi ki gyógyítási szándékát: “Akarom! Tisztulj meg!” (Mk 1,41). A meggyógyítását követően hallgatási parancsot ad a megtisztultnak, majd felszólítja, hogy menjen el „bizonyságul” a paphoz, utána pedig mutasson be tisztulásáért áldozatot.

Joachim Gnilka szerint Szent Márk evangélista nagy hangsúlyt fektet arra, hogy kiemelje: Jézus nem úgy gyógyít, mint az ószövetségi próféták. Az Ószövetségben a próféták Isten hatalmát kérve, közvetítve gyógyítanak, továbbá a gyógyulás folyamatban történik. Mózes Istenhez fordul segítségért, és Mirjam gyógyulása hét nap után történik (Szám 12,14-16). Amikor pedig Elizeus gyógyít, Námánnak hétszer kell megfürödnie a Jordánban. (2Kir 5,8-14). A prófétákkal ellentétben Jézus úgy jelenik meg, mint a végidők prófétája, aki saját személyében “birtokolja a gyógyítás karizmatikus erejét” (Joachim Gnilka: Márk, 111. old.). Amint Jézus kinyilvánította gyógyító erejét, a betegnek “rögtön elmúlt a leprája” (Mk 1,42). Jézus tehát isteni hatalommal gyógyít.

Mit üzen számunkra a mai evangélium? Az egyik üzenet az, hogy hinnünk kell abban, hogy Jézus isteni hatalommal rendelkezik, és ha olyat kérünk Tőle, ami az üdvösségünket szolgálja, akkor azt megadja nekünk. A másik üzenetet a meggyógyult ember viselkedése adhatja számunkra. Bár Jézus szigorúan ráparancsol, hogy előbb igazolja a gyógyulását, s ezért mutassa meg magát a papoknak, ő mégsem tudja megfékezni az örömét, rögtön “mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot ” (Mk 1,45). A leprájából gyógyult ember tehát igehirdetővé válik. Egy ember, akit eddig betegsége miatt kizártak a társadalomból, most az őt kizáró társadalomban tesz tanúságot Jézusról.

A történetet hallva elgondolkodhatunk azon, hogy mi, áttörve belső és külső korlátainkat, törekszünk-e arra, hogy Jézushoz menjünk, és gyógyulásunk után a lelkünkben lejátszódó csodákról tanúságot tegyünk? Ha ezt tesszük, akkor az Istentől kapott kegyelem megsokszorozódhat a környezetünkben. Ha azonban megtartjuk magunkban, akkor ezeknek hatása bennünk is könnyen meggyengülhet. A történetet hallva arra is gondolhatunk, hogy segítjük-e azokat, akik gyengék ahhoz, hogy betegségeikkel Jézushoz forduljanak? Ha ezt tesszük, osztozhatunk az ő gyógyulásból származó örömeikben is.

A szentek egyik tulajdonsága az, hogy tudták: lehetnek kiváló tehetségeik, akkor is rászorulnak Isten gyógyító szeretetére. Ennek megtapasztalása indította őket, hogy tanúságot tegyenek erről a szeretetről. Ilyen szent volt Poitiers-i Szent Hiláriusz (310-367) püspök, egyháztanító is, aki szembeszállt az ariánusokkal, akik Jézus istenségét tagadták, ám az emberek irányában kimeríthetetlen türelemről és szelídségről tett tanúságot (Imaórák liturgiája, III. 1191). Hitvallásáért 356-ban Constantius császár egy időre száműzte. .