Mindszenty alakja – interjú Fejérdy Andrással

A római Collegium Hungaricumban is bemutatták azt a nemrégiben megjelent, angol nyelvű kötetet, amely a Mindszenty-per 70. évfordulója alkalmából rendezett, 2019-es konferencia tanulmányait gyűjti össze. A Vatikáni Könyviadó gondozásában megjelent könyvről, Mindszenty József alakjáról, a kommunizmus és egyházak kapcsolatáról Fejérdy Andrást, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettesét, a Pázmány Péter Katolikus Egyedem docensét kérdezte a Magyar Nemzet.

– Mi volt a 2019-ben, a magyar parlamentben megrendezett Mindszenty-konferencia célja?

– A kerek évforduló kitűnő alkalomnak mutatkozott, hogy Mindszenty József alakját tovább kutassuk, illetve a történelmi időszakot Magyarország, illetve a tágabb kelet-közép-európai régió viszonylatából is megismerjük. Többek között azt is, hogy a különböző egyházi felekezetek a diktatúra időszakában milyen sorssal néztek szembe. Célunk volt az is, hogy Mindszenty személyén keresztül tágabban is bemutathassuk azt a történelmi időszakot, amelyben a katolikus egyháznak és főpásztorainak az 1945 utáni szovjet diktatúra alatt helyt kellett állniuk.

– Erdő Péter bíboros úr egy várva várt hír közzétételére utal a kötet előszavában. Mi volt ez az újdonság?

– Erdő Péter bíboros nem lehetett jelen a konferencia megnyitóján, hiszen szolgálata Rómába szólította. A konferenciát megelőző napokban határozott Ferenc pápa arról, hogy Mindszenty József szentté avatásának folyamata egy lépéssel előbbre haladt. Azt a határozatot hozta, hogy a Szentszék a „Tiszteletreméltó” címet adja a bíborosnak, ami azt jelenti, hogy a hívek Mindszentyt ettől kezdve nemcsak példaképként láthatják maguk előtt, hanem közbenjáróként fordulhatnak hozzá. Az erről szóló híradást nagy örömmel olvashattuk fel a konferencia első napján az országgyűlésben.

– Összetett szervezőmunka eredménye a kötet. Milyen intézmények és társintézmények járulhat hozzá létrejöttéhez?

–  A konferenciának az Országgyűlés Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága volt a házigazdája a Parlamentben, a szervező partner intézmények pedig a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete voltak, utóbbi jelenleg az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz tartozik. A kötet kiadásában, a két magyar intézményhez tartozó szerkesztők koordinálásában a Vatikáni Kiadó és a Pápai Történeti Bizottság vett részt.

– Milyen fókuszpontokra épült a kutatómunka és az ezt összefoglaló kiadvány?

– A kötet alapvetően Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek alakjára, néhány további magyar katolikus püspök vagy főpásztor, illetve a közép- és kelet-európai régiók meghurcolt katolikus főpásztoraira fókuszál. Ezzel együtt tartalmaz olyan tanulmányokat is, amelyek protestáns pásztorok tapasztalatára is kitekintenek, ilyenek az Ordas Lajos peréről, illetve a Ravasz László püspökről készült tanulmányok.

– A kutatások tükrében mi derül ki a különböző felekezetek tapasztalatából? Mely egyházak jelentettek komoly veszélyt a kiépülő szovjet rendszer számára?

– A személyes életutak és élettapasztalatok, koncepciós perek, eljárások, internálások, házi őrizetek történetén túl a kötet közvetetten a kommunista egyházpolitika stratégiáját és logikáját is kitűnően körvonalazza. A szovjet egyházpolitikának a katolikus egyházzal szembeni legnagyobb problémája az volt, hogy egy nemzetközi alárendeltségben működő hierarchia, egy transznacionális módon működő egyház sokkal nehezebben ellenőrizhető és megtörhető, ezért állambiztonsági kockázatot jelentett a rendszerre nézve. Az ideológiai szembenálláson túl, amely általában minden keresztény felekezettel kapcsolatban fennállt, a kommunizmus részéről a katolikus egyházzal szemben még ez a plusz tényező is létezett. Számos olyan dokumentumot ismerünk, amikor szentszéki intézkedéseket az egyes egyházpolitikai vezetők úgy értékelnek, hogy beleavatkozik az adott ország belpolitikai ügyeibe. Pontosan emiatt a katolikus egyház vezetői ellen jellemzően határozottabban léptek fel. Lépéseket tettek arra is, hogy lazítsák a kötelékeket Róma és a helyi egyházak között. A nemzeti egyházak létrehozására elsősorban, de nem kizárólag a görögkatolikus egyházak esetében törekedtek, hiszen a Rómával a korábbi századokban megkötött unió felmondásának kikényszerítése után lehetőséget láttak arra, hogy híveit és papjait visszatérítsék az ortodox egyház kebelébe. Ez történt például az Ukrán Görögkatolikus Egyház esetében és Romániában is.

– Hogyan jártak el a latin rítusú egyházak vezetőivel?

– Őket is megpróbálták elszakítani Rómától. Alojzije Stepinac zágrábi érsek, valamint Gasper Thaci albán prímás érsek és Vincenc Prennushi durresi érsek esetében is tudunk például arról, hogy 1945 nyarán, már a kezdetekkor az adott országok kiépülő kommunista vezetése megkörnyékezte őket azzal az ajánlattal, hogy hozzanak létre egy Rómától elszakított nemzeti katolikus egyházat, és akkor tovább működhetnek. Ugyanígy léptek fel egyébként a román görögkatolikus püspökökkel szemben is: felajánlották nekik, hogy térjenek át az ortodoxiára, és akkor elkerülhetik a súlyos börtönbüntetést. Vannak ugyanakkor olyan katolikus területek is, ahol a kommunista diktatúra kiépítésének az eltérő folyamata miatt egy nemzeti egyház létrehozására nem nagyon volt lehetőség. Ugyanakkor ezeken a területeken is jellemző a konfrontáció attól függetlenül, hogy az adott vezetéssel a püspökök mennyire keresték az együttműködést. Mindszenty kezdettől fogva inkább az ellenállás, szembenállás stratégiáját követte. Voltak a magyar püspöki karban olyanok is, akik – legalább időnyerés céljából – a megegyezést is elképzelhetőnek tartották. Josef Beran prágai érsek is tett gesztusokat a kiegyezés irányába, sorsa mégis ugyanaz lett, mint Mindszentyé, csak nem 1948-ban, hanem 1951-ben internálták. Ugyanez a sors várt Lengyelország prímására, Stefan Wyszynskire is 1953-ban. Előbb vagy utóbb valamennyi egyházi vezetőt félreállították, függetlenül attól, hogy személy szerint milyen stratégiát folytatott az elnyomó hatalommal való tárgyalások során.

– Mennyiben volt könnyebb dolga az elnyomó hatalomnak a protestáns egyházakkal?

– A protestáns egyházak helyzete egy kicsit más, mert nemzeti jellegű, lokális egyházszervezettel rendelkeznek, még akkor is, ha tartoznak valamilyen nemzetek feletti szövetséghez. Manipulálásuk, megtörésük ezért némileg egyszerűbb, és hierarchikus felépítésük is másképp néz ki. Ezekben az esetekben, ha sikerül félreállítani a korábbi egyházi vezetőt, akkor az alulról jövő választások útján az új vezetés helyére már az új rendszerrel kompromisszumkészebb és ahhoz lojálisabb vezetőket lehet kinevezni. Ezt láthatjuk a két nagy magyar protestáns felekezet esetében. Ordas Lajos evangélikus püspököt még perrel állították félre, Ravasz László esetében pedig olyan légkört teremtettek, amiből nyilvánvaló volt, hogy akár ellenáll, akár nem, le fogják váltani. Ő az adott helyzetben úgy ítélte meg, hogy egyházának működését és továbbélesét inkább a visszavonulással szolgálja.

– A fenti tudományos kutatások anyaga miért éppen egy vatikáni sorozatban jelent meg?

– A közép- és kelet-európai történeti kutatásnak két nehézsége van: regionálisan és nemzetközi téren is nehezen kapcsolódnak össze a kutatási eredmények. A fő oka ennek az, hogy elsősorban nemzeti nyelven tárjuk fel és írjuk meg lokális forrásokból a történteket. Így sem a nyugati kutatók, sem a szomszédos államok kutatói nem tudnak könnyen hozzáférni egymás feltárt munkáihoz. Ha magyarul megírok valamit, azt nem biztos, hogy el tudják olvasni Lengyelországban, Romániában, Horvátországban, és ez visszafele is ugyanúgy érvényes. Nyugat-Európára vonatkozóan ez még jobban igaz, ahol a régió nyelveit nagyon kevesen ismerik olyan szinten, hogy eredeti forrásokból kutassanak, vagy akár a helyi nyelveken írt szakirodalmat feldolgozzák. Nagyon fontos tehát, hogy olyan munkák szülessenek, amelyek ezeket a korlátokat áthidalják. Ez a szándék vezetett minket is, amikor egymás és a nemzetközi tudományos közösség számára is hozzáférhetővé kívántuk tenni mindazokat az eredményeket, amelyeket ebben a témában az elmúlt években kutatásaink elérhetővé tettek a régióban. Elsősorban Mindszenty alakját illetően, de hozzá kapcsolva más főpásztorok esetében is, akik közül többen már a nemzetközi szakirodalomban is viszonylag jól ismertek, de vannak olyanok is, akikre eddig kevesebb figyelem irányult, mint például Márton Áron püspök.

– Milyen nyelven dolgozza fel a kötet az eredményeket?

– A régi, jól bevált együttműködésekre alapozva a Pápai Történettudományi Bizottságot kerestük meg azzal a kéréssel, hogy fogadja be nagy presztízsű sorozatába a konferencia anyagából készült kötetet. E sorozat kötetei eddig túlnyomórészt olasz nyelven jelentek meg, ez az első teljesen angol nyelvű. Pontosan azért döntöttünk az angol mellett, hogy minél szélesebb kör számára hozzáférhetővé tegyük a közép-európai kutatások eredményeit. Ugyanezért fontos, hogy a vatikáni sorozat részeként jelent meg a konferencia anyaga, mert így biztosított, hogy a világ minden részére eljusson. Aki a témával foglalkozik, az egész biztosan kezébe veszi ezt a patinás sorozatot, és ebből fog tájékozódni. Így ezen a köteten keresztül régiónk kommunista egyházüldözéséről szóló eddigi és korábbi kutatásainak szintézise a világ összes jelentős könyvtárában fellapozható lesz Washingtontól Párizson keresztül Münchenig, de valószínűleg több jelentősebb ázsiai egyetem könyvtárában is. Ezzel tudjuk beilleszteni a közép-keleti-európai történetírás eredményeit a nemzetközi vérkeringésbe. Büszkék vagyunk, hogy mindez magyar szervezésben valósul meg. Ezt a régiónk és a nemzetközi tudományosság közötti közvetítő szerepet ugyanakkor fontos hivatásunknak is tartjuk.

– Minden rendelkezésre álló forrás feldolgozásra került a kötet tanulmányaiban?

– A konferencia megszervezésének és a kötet szerkesztésének időszakában tudatában voltunk annak, hogy egy olyan pillanatban készül, amikor megnyílnak a legfrissebb forrásokhoz való hozzáférés lehetőségei a Vatikánban. Ezeket még ebben a kötetben nem használtuk föl, hiszen 2020 márciusában nyíltak a XII. Piusz pápaságára vonatkozó anyagai. Ennek a feltárása Covid-mentes időszakban is hosszabb időt vesz igénybe, hát még a jelen körülmények között. Az itt őrzött források tanulságait tehát a kötet még nem tartalmazza. Inkább az a célja, hogy a most meginduló kutatásoknak kiindulópontot kínáljon.

– Milyen megválaszolatlan kérdések várnak még kutatásra?

– Az eddig rendelkezésre álló anyagok alapján például nem látható még pontosan a Vatikán döntéshozatali folyamata: azt hogy a Szentszék az egyes esetekben milyen információk birtokában lépett, mennyire volt tisztában azzal, hogy mi történik pontosan a helyszínen. A megnyitást követően két alkalommal jártam kutatni a Vatikánban, és így már van némi képem arról, hogy milyen anyagok vannak az 1945–48 közötti időszakból az államtitkárság levéltárában. Érdekes szembesülni ebből többek között a Szentszék és a helyi egyházak közötti kommunikációs nehézségekkel. Magyarország esetében ennek egyik oka az volt, hogy már 1945 tavaszán kiutasították a nunciust, és a továbbiakban nem volt közvetlen kapcsolat sem a Szentszék és a magyar állam, sem a Szentszék és a magyar egyház között. A kommunikáció nemcsak ennek következtében vált nagyon nehézzé. A háborús rombolások és pusztítások miatt 1946 őszéig távírókapcsolat sem működött a Szentszék és Magyarország között, személyi postával pedig nagyon lassan mennek a levelek, ami lelassította és befolyásolta a döntéshozatalt. Egy másik érdekes és mindeddig pontosan megválaszolatlan kérdés a Szentszék viszonyulása a kiépülő kommunista rendszerekhez. A szakirodalomban már régóta komoly vita folyik arról, vajon XII. Piusz pápát inkább elutasító, távolságtartó magatartást jellemezte, vagy pedig ellenkezőleg: ő maga kereste volna a párbeszédet a helyi, mindinkább kommunista vezetésekkel vagy akár a Szovjetunióval, csak a másik oldalról nem volt párbeszédkészség. Az új források fényében egyre inkább úgy tűnik, hogy XII. Piuszban megvolt a nyitottság, hogy bizonyos garanciák megléte esetén valamilyen megállapodást kössön a Szovjetunióval vagy más, szovjet zónába tartozó országok vezetőivel. Ellenben pontosan a Szovjetunió volt az, amely elutasító magatartást tanúsított az egyház közeledési kísérleteire, részben éppen azon már említett felfogás miatt, hogy a nemzetközi katolikus egyház nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Kétségtelen, hogy a kommunizmust mint ideológiát határozottan elutasította XII. Piusz, ugyanakkor egyfajta „passzív” keleti politikát folytatott a kezdetektől: jelzéseket adott, hogy készen áll megállapodásokat kötni, viszont ennek egy feltétele volt, a vallásszabadság biztosításának minimális garanciája.

– Vannak véleményeltérések Mindszenty alakjával kapcsolatban?

– Mindszenty alakját elég sok vita övezi a mai napig: sokan felróják, hogy politikailag mennyire óvatlan, tájékozatlan, ügyetlen volt. Ezen álláspont szerint az a radikalizmus, amivel ő fellépett a kiépülő rendszerrel szemben, az adott esetben még ronthatott is az egyház helyzetén. Visszatekintve valóban el lehet ismerni, hogy több döntésében nem a megfelelő megoldást választotta, azonban ez a szempont Mindszentyre csak mint közéleti szereplőre tekint, és nem veszi figyelembe, hogy ő elsősorban lelkipásztor volt. Mint ilyen, az egyház tanítása és a keresztény értékek melletti kiállás és tanúságtétel fontosabb volt számára a politikai sikernél. Márpedig az, hogy elveinek és hitének védelmében akár a mártírium kockázatát is vállalva egyértelműen és határozottan kiállt, mindenképpen tiszteletet érdemel. Azt hiszem, ez mindenkinek mind a mai napig példamutató lehet függetlenül attól, hogy a konkrét lépéseinek célszerűségéről ki mit gondol.

Imádság Magyarországért

Ima Magyarországért, a magyar nemzetért

Sokan sokféleképpen gondolkodunk a mai magyar és európai helyzetről. Különböző véleményünk van arról, hogy mi lenne az ideális megoldás, mit kellene tennünk, mit remélünk a magyarság jövőjével kapcsolatban. Keresztényként egy valamiben azonban egyet kell gondolunk: imádkoznunk kell az országunkért, népünkért, mert égető szükségünk van arra, hogy az Úr akarata valósuljon meg közöttünk, amint a mennyben, úgy a földön is!

Ezért most mi, az Őrtüzek Imádság Háza szolgálói hívunk és várunk Téged, kérjük együtt Istent, hogy valósuljon meg szeretet-terve Magyarországon, keressük egyedül az Ő országát és igazságát, mert csakis az jelenti számunkra az életet! Szellemi-lelki harc van, ezért legyünk őrálló imaharcosok, akik készítik az Úr útját, hogy a szellemi légtér tisztuljon és Isten cselekedjen.

A mi látásunk szerint Isten az Ő Egyháza (értünk ezalatt minden egyházat és gyülekezetet, amely Krisztust tekinti fejének és az Ő akaratát keresi) által által akarja valósítani akaratát. Azonban a politikusoknak, a vezetőknek hatalmat adott ebben a világban, ezért jó és fontos kérni, hogy valóban Isten szerint éljenek ezzel a hatalommal (pl. ahogy az Úr felébresztette Cirusz lelkét – vö. Ezd/Ezsd 1,1).

Hívunk tehát minden keresztényt, hogy csatlakozzon hozzánk, imádkozzunk együtt Magyarországért 12 héten keresztül, 2022. január 9-től április 3-ig, minden nap. Az imaharchoz azonban bármikor lehet csatlakozni, ha valamiért lemaradtál az elejéről, nyugodtan csatlakozhatsz később is!

Ha velünk tartasz, akkor mindössze annyit vállalsz, hogy 12 héten át minden nap imádkozol a magyar nemzetért, az éppen aktuális témában. Nincs meghatározva, hogy mit és mennyi ideig kell imádkozni, lehet az csak egy mondat, de akár több óra is 🙂 Ha szükséged van segítségre, egy ima-segítséget is le tudsz tölteni az alábbi mezőből.

Hegymászó szaknyelven azt mondhatnánk, hogy csúcstámadást hajtunk végre, ahol öt alaptáborban, majd a csúcson könyörgünk Magyarországért, a magyar nemzetért. Kéthetente új területet imádkozunk át. A témákat ismert egyházi vezetők, közéleti emberek gondolatai vezetik majd fel.

Az imádkozás hat területe, amelyek kéthetente követik egymást:

  1. A magyarországi Egyházért, a keresztényekért, a keresztények egységéért, az egyházi vezetőkért. (január 9-től 22-ig)

    A kezdő témában Varga László kaposvári megyéspüspök mondja el gondolatait egy videóban, amit itt (vagy a YouTube-csatornánkon) tudsz megnézni

2. A politikusokért, a világi vezetőkért. (január 23-tól február 5-ig)

3. A tömegtájékoztatásért, közbeszédért, azért, hogy az emberek tiszteletben tartsák a másik véleményét, és egymást, szerető és elfogadó módon beszéljenek egymással. (február 6-tól 19-ig)

4. A családokért, mint legkisebb közösségekért, emberi kapcsolatokért. (február 20-tól március 5-ig)

5. A fiatalokért, akik Magyarország jövőjének alapjai, zálogai és örökösei. (március 6-tól 19-ig)

6. Magyarország megtéréséért, az ébredésért. (március 20-tól április 3-ig)

Új esztendőben, új szívekkel

Új esztendőben, új szívekkelA Benyus nagycsalád újévi hangversenyt tart a budapesti Ciszterci Szent Imre-templomban, a vasárnap esti 18 órás szentmise után. A világszinten is páratlan zenészcsalád eredetileg tíz testvérből álló kamaraegyüttese ezen a koncerten kiegészül a házastársak és gyermekeik kórusával.

Új esztendőben, új szívekkel a koncert címe, melyet a Szent Imre-templomban tartanak. A Benyus Testvérek Kamaraegyüttese tíz testvérből álló kis szimfonikus együttes. Megalakulásuk idejét nem könnyű meghatározni, mivel a gyermekek születésük sorrendjében fokozatosan kapcsolódtak be a közös zenélésbe, így a kamaraegyüttes közös múltja több mint harminc évre tekint vissza. Benyus Sándor, az édesapa zongorázott, hegedült és kórust vezetett, felesége, Anna pedig hegedült. Az évről évre bővülő együttes tehát egy sokgyermekes házaspár zeneszeretetéből született.

Tagjai a zene iránti szeretetet még gyermekkorukban megtapasztalták, és a muzsikától felnőttként sem szakadtak el. A tíz testvér mindegyike a zenészhivatás mellett döntött, és diplomát szerzett valamely zeneművészeti egyetemen vagy főiskolán. A családi kamarazenélés hagyománya tovább folytatódik, mára már az unokák is együtt zenélnek.

A belépés ingyenes, mozgássérülteknek akadálymentes.

Forrás: Magyar Nemzet, 2022. 01. 13.

Az Ég tartja a Földet

Megkezdődtek Az Ég tartja a Földet – Erzsébet, a szerelem szentje című musical olvasópróbái. A Zsuffa Tünde író azonos című regénye alapján készült darabot az Erkel Színházban mutatják be április 8-án és 9-én. 

Az ő hiteles portréját tárja elénk Az Ég tartja a Földet – Erzsébet, a szerelem szentje című musical, mely Zsuffa Tünde író azonos című regénye alapján készült, s melyhez Lezsák Sándor dalszövegeket és szövegkönyvet, Szikora Róbert pedig zenét írt. Az előadás főbb szerepeiben Győrfi Anna, Békefi Viktória, Vastag Tamás, Dolhai Attila, Buch Tibor, Szekeres Adrien és Fésűs Nelli lép színpadra.

Az előadás azt mutatja be, hogy a kislány életerős, tettre kész nővé, édesanyává válik. Mély hite cselekvő szeretetként áradt szét: menedékházat alapított árva gyermekeknek, kórházat a betegeknek. Ám Erzsébetet az udvari intrikák, anyósa ármánykodása, imádott férjének kényszerű távolléte, a szegénység, a pusztító járványok, az üldözés és kitaszítottság sem tudták megtörni.

Cseke Péter, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház igazgatója, a darab rendezője a sajtónyilvános olvasópróbán elmondta, hogy az elejétől kezdve végigkövette az alkotói folyamatot. Mint hangsúlyozta, a tíz hónapja tartó közös munka harmóniában, megértésben telt, de építő kritikákat természetesen megfogalmaztak egymásnak. Később csatlakozott hozzájuk Károly Kati zenei vezető, Szendrényi Éva díszlettervező, Berzsenyi Krisztina jelmeztervező, Pataki András producer, Kiss Gábor, aki a hangszerelést készíti, Madarász Zsolt világítástervező, valamint a koreográfusok, Benkő Dávid és Morvai Veronika. – Sikerült hazánk legkiválóbb színészeit, művészeit felkérni a kettős szereposztásban megtekinthető musicalre. A mintegy hetvenfős előadásban színészek, gyerekszereplők, énekes-ensemblék, táncosok, kaszkadőrök és artisták is szerepelnek – tette hozzá.

Cseke Péter lapunknak jelezte, hogy Szent Erzsébet nyolcszáz évvel ezelőtt élt, de története ma is példa mindnyájunknak, hiszen egész életében másokat segített. – Úgy vélem, hogy ez a különös, pandémiás időszak megmutatta, hogy ma is vannak körülöttünk, akik másokért emberfeletti erővel küzdenek, tehát az előadás azt üzeni, hogy ma is élnek köztünk szentek. Kérdésünkre a rendező kifejtette, hogy már az első próbára úgy érkezik, hogy látja maga előtt az egész előadást, mint egy filmet. A látványos, negyvenhét jelenetből álló darabot a Bálnában, március végétől pedig az Erkel Színházban próbálják.

Az olvasópróbán a korhű díszlet- és jelmeztervekbe is bepillanthattunk, s ízelítőt kaptunk a jelenetekből, dalokból.

Az eseményen Zsuffa Tünde elmondta, hogy szerette volna rehabilitálni Gertrúdot, mert a valóság teljesen más, mint amit a Bánk bánban megismerhettünk. Mint rámutatott, a regény írása közben a történelmi hűségre törekedett, az Erzsébet haláláról szóló részt szinte egy az egyben német krónikából másolta ki. – Az volt a célom, hogy magyar szentként ábrázoljam Erzsébetet, aki a női eszmény megtestesülésévé vált, s megmutatta, hogy az igazi szeretet a legzordabb körülmények között is feltétlen és múlhatatlan – fogalmazott Zsuffa Tünde.

Pataki András producer az olvasópróbán bejelentette, hogy a darab ősbemutatóját április 8-án és 9-én tartják az Erkel Színházban, augusztus ­31-ig pedig összesen tizenkét alkalommal tűzik műsorra.

Június 4-én Fertőrákoson, június 11-én pedig Sárospatakon láthatja a közönség az előadást. Mint elhangzott, már készül a német fordítás, így a tervek szerint 2023-ban Németországba, valamint a határon túli magyar területekre, köztük Erdélybe is elviszik Az Ég tartja a Földet – Erzsébet, a szerelem szentje című musicalt.

ÖKUMENIKUS IMAHÉT 2022.

ÓBUDA-ÚJLAKI PROGRAM

időpont hely homíliát mond
Január 17., hétfő, 17 óra Óbudai Evangélikus Templom

III. kerület Dévai Bíró Mátyás tér 1.

Dr. Beran Ferenc

római katolikus pap

Január 18., kedd, 17 óra Óbudai Szentháromság Templom

III. kerület Vörösvári út 110.

Czirják János

görögkatolikus pap

Január 19., szerda, 19 óra Óbudai Metodista Egyházközpont

III. kerület Kiscelli u. 73.

Tercsi Zoltán

római katolikus pap

Január 20., csütörtök, 17 óra Óbudai Szent Péter és Pál Templom

III. kerület Lajos u. 168.

Jakab Béla

evangélikus lelkész

Január 21., péntek, 17 óra Újlaki Sarlós Boldogasszony Templom

II. kerület Bécsi út 34.

Vigh Bence

metodista lelkész

 

Interjú Veres Andrással

Veres András: A gyermekek állnak a célkeresztben

A napjainkban egyre szaporodó házasság- és családellenes nyilatkozatok, agresszív cselekedetek megszaporodtak. Ezek a bizonytalankodókat is megtéveszthetik, de legfőképpen a gyengékre és a gyermekekre nézve jelentenek óriási veszélyt. A győri egyházmegye püspökét az egyházak által kiadott közös nyilatkozat kapcsán kérdeztük.

Az elmúlt hetekben-hónapokban megsokszorozódtak azon események, megnyilatkozások és írások, amelyekben az emberi élet legfontosabb közösségeinek – mint a házasság és a család – természetes alapjait egyesek megkérdőjelezték 

– nyilatkozta lapunknak Veres András, az egyházak által kiadott közös nyilatkozat kapcsán. A győri egyházmegye püspöke hozzátette, „az ember személyének integritása elleni támadások oly módon szélsőségessé váltak napjainkban, hogy már a gyermekeket állították célkeresztjükbe”. Mint mondta, véleménye szerint ezek a bizonytalankodókat is megtéveszthetik, de legfőképpen a gyengékre és a gyermekekre nézve jelentenek óriási veszélyt.

– Ezért akartuk nyilatkozat formájában is megfogalmazni, illetve megerősíteni a keresztény felfogást ezen értékekkel kapcsolatban. Hisszük, hogy ez sokak számára megerősítésként hat. Mint az egyház vezetői, szükségesnek éreztük e veszélyre felhívni mindenki figyelmét

– húzta alá Veres András. A győri egyházmegye püspöke hozzátette, a „napjainkban egyre szaporodó házasság- és családellenes vagy azok természetes voltát megkérdőjelező nyilatkozatok és agresszív cselekedetek miatt” valóban úgy érzik, hogy veszélyben forognak a keresztény házasság és család értékei.

Hisszük, hogy mind a házasság, mind a család a teremtő Isten által akart természetes közösség, s mindkettő az ember javát és boldogságát szolgálja. Ezek semmilyen más közösségi formával nem pótolhatók. Tudjuk, hogy nem mindig könnyű ez, egy-egy bekövetkezett tragédia után is csak gyógyítani próbáljuk a sebeket, vagy az elvesztett házastárs, szülő hiányát igyekszünk enyhíteni

– részletezte. A püspök elmondta, nagyon elgondolkodtató számára, hogy véleménynyilvánításuk egyesek számára problémát jelent. Mint kifejtette, tiszteletben tartják mások véleményét, „mégis szomorú, hogy vannak, akik azért vádolnak minket, mert mi is kimondjuk saját, bibliai alapú értékrendünket, egyben azt várják tőlünk, hogy gondolkodás és vita nélkül fogadjuk el az ő véleményüket”. Veres András kérte, karácsonyra készülve a Szent Család példája legyen előttünk és adjon nekünk erőt: „Mária és József sok nehézséget és lemondást vállalva lettek Isten megtestesült szeretetének tanúivá.”

„A keresztény világ karácsonyra készül, amely az Üdvözítő születése által ráirányítja a figyelmet az élet és a család titkára. A karácsony utáni napokban fogjuk ünnepelni Szentcsalád vasárnapját. Feltételezzük, hogy ez az ünnep nemcsak a hívő embereket érinti meg, hanem mindenkiben felébreszti a házastárs, a család és a gyermekek iránti természetes szeretetet. Így talán a másképpen vélekedőket is egyfajta elgondolkodásra késztetheti ez a nyilatkozat. Különben ezek az értékek kell, hogy egész évben vigyázó tekintetünk középpontjában álljanak”

– zárta gondolatait a püspök.

Forrás: Magyar Nemzet, 2021. 12. 11.

14 egyház közös nyilatkozata

2021. december 9-én kiadott közös – tizennégy egyház, valamint hitközség által szignált – nyilatkozat szerint „a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg”.

„A biblikus álláspontot Ferenc pápa budapesti látogatása során is hangsúlyozta, megerősítve, hogy a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg. A zsidó hagyományban is a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja. Mi, az alulírott katolikus, protestáns és ortodox egyházak, valamint zsidó hitközségek képviselői, a karácsonyra készülve, illetve a hanuka gyertyáinak fényében, egyben az utóbbi időkben egyre erősödő társadalmi vitákra reagálva ezúton is megerősítjük a házasságra, a családra és az emberi méltóságra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát.”

– írták a dokumentumban.

Az alábbi egyházak és hitközségek írták alá a közös nyilatkozatot:

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Magyarországi Református Egyház

Magyarországi Evangélikus Egyház

Magyarországi Baptista Egyház

Magyar Pünkösdi Egyház

Magyarországi Metodista Egyház

Budai Szerb Ortodox Egyházmegye

Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus – Magyarországi Orthodox Exarchátus

Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház

Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye

Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje (Moszkvai Patriarkátus)

Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége

Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség

A Vatikánban elismerően számoltak be Magyarországról

A Vatikánban elismerően számoltak be Magyarországról

Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatainak helyreállítása 1990-ben annak a jele volt, hogy Magyarország ismét elfoglalta a helyét abban az értékközösségben, amelyhez mindig is tartozott – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Papp László, Magyarország szentszéki nagykövetségének első beosztottja. Papp Lászlóval annak apropóján beszélgettünk, hogy a nagykövetség harminc évvel ezelőtt költözött a Fraknói Vilmos püspök által építtetett római villába.

– Harminc éve működik a Fraknói-villa falai között Magyarország szentszéki nagykövetsége. Miért különleges ez az épület nekünk, magyaroknak?

– A Magyarország és a Szentszék közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállítását követően felmerült a kérdés, hogy hova helyezzék el a nagykövetség székhelyét. A római magyar vonatkozású épületeket számba véve úgy döntöttek, hogy a Fraknói-villa a legméltóbb arra, hogy a nagykövetség székháza legyen. 1991. december 4-én Angelo Sodano szentszéki bíboros államtitkár személyesen jött el hozzánk a villába és avatta fel a nagykövetséget II. János Pál pápa nevében. Az ünnepi esemény emlékét őrzi az épület bejáratánál elhelyezett olasz és magyar nyelvű emléktábla.

– Miért esett a választás éppen a Fraknói-villára?

– A villa története egészen egyedülálló, azt hiszem, nem is lehetne méltóbb helye a magyar nagykövetségnek. Egy olyan épületről beszélünk, amely mindig is magyar kötődésű volt. A külképviseletek elhelyezése jellemzően úgy működik, hogy a magyar állam vásárol meg egy épületet a fogadó országban, ahol a külképviselete működik. Nagyon ritka az az eset, amikor olyan épületben kap helyet a magyar diplomáciai képviselet, amely teljes mértékben magyar történettel rendelkezik. Ez egy olyan épület! Története az építésétől kezdve magyar vonatkozással bír. Fraknói Vilmos váradi kanonokhoz, arbei címzetes püspökhöz kötődik megépítése, aki 1894-ben saját költségén építtette a villát, amely a Piazza del Policlinicónál helyezkedik el. Antonio Ventura olasz építészt bízta meg a tervek elkészítésével.

Fotó: Stefano Corso

– Milyen céllal építtette meg Fraknói Vilmos püspök a villát?

– A püspök az 1880-as években felismerte, hogy magyar részről elodázhatatlan a történeti kutatásokra specializálódott intézmény felállítása Rómában, ezért eredetileg a Római Magyar Történeti Intézet működését képzelte el a villa falai között, amelynek elsődleges feladata volt a Vatikáni Titkos Levéltárban kutató magyar történészek támogatása, a kutatómunka előmozdítása. Ez azért volt érdekes, mert XIII. Leó pápa 1881-ben nyitotta meg a Vatikáni Titkos Levéltár kapuit a világ előtt, amellyel egy új lendületet adott a római tudományos életnek. Az itt található dokumentáció, forrásanyag nemcsak a magyar egyházi, de a politikai és a társadalmi helyzetről is egyedülálló információkkal rendelkezik. Fraknói Vilmos püspök pedig a levéltár magyar vonatkozású anyagának összegyűjtését szorgalmazta, a kutatók számára építtetett villával pedig támogatni kívánta munkájukat. Ő maga úgy látta, hogy Magyarországnak az egyetemes tudományosság terén éppen úgy érvényesülnie kell, mint a világ többi kultúrnemzetének. Az intézetben számos magyar historikus nyert kiképzést, hogy csak néhány nevet említsek: Karácsonyi János, Kollányi Ferenc, Fejérpataky László. Itt adták ki a Monumenta Vaticana Hungariae sorozatot, amelyben a mohácsi vész előtti időkből származó követségi jelentéseket tettek közzé. Később, 1913-ban a püspök a villát a magyar állam tulajdonába adta és 1928-ig itt folyt a Római Magyar Akadémia kulturális és diplomáciai tevékenysége. Később kiadták az épületet, majd 1963-tól a római magyar konzulátus hivatala működött benne, végül 1991 óta a szentszéki magyar nagykövetségnek ad helyett.

– Milyen érdemei voltak Fraknói Vilmos püspöknek?

– A magyar katolicizmus kiemelkedő alakja volt, a történeti kutatások mecénása, már fiatalon a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Személyiségét a korabeli leírások így idézik: „csodálatos harmóniában olvadt össze az egyház javán buzgólkodó pap a széles látókörű, módszeresen felkészült, irodalmi styljében kifinomodott, erősen nemzeti érzésű tudós és az érdemes tudományos és egyházi célok támogatására mindig készséges Maecenás” (Tóth László: Fraknói Vilmos [1843–1924]. Magyar Könyvszemle, 1924, 102.). Különleges összetett személyiségében jelen volt az Isten és a haza szolgálata, valamint a tudományok szeretete.

Fotó: Stefano Corso

– Mi történik a hétköznapokban ebben az épületben? 

– A Fraknói-villa nemcsak a magyar nagykövetség székhelye, hanem a mindenkori nagykövet rezidenciája is. Az első emeleten találhatók az irodahelyiségek és a fogadószalonok, a második emeleten a nagykövet úr és családja lakosztálya. Élénk diplomáciai élet zajlik, ezen túl pedig a kulturális kapcsolatok építésére is sor kerül ezekben az elegáns szalonokban. Az utóbbi időben több alkalommal megfordult nálunk Paul Richard Gallagher érsek, a vatikáni külkapcsolatokért felelős titkár. Ebédek, fogadások és informális beszélgetések színhelye. Széleskörű diplomáciai, tudományos és kulturális kör, valamint a magyar papság látogatja.

Fotó: Stefano Corso

– Milyen visszhangja volt a Vatikánban Ferenc pápa budapesti útjának? Változott-e a pápai állam falain belül hazánk megítélése?

– Ferenc pápa magyarországi látogatásáról ő maga nyilatkozott nagyon pozitívan. Az utazás alatt azt láthattuk rajta, hogy kifejezetten jól érezte magát, és boldog volt, hogy ellátogathatott Budapestre az eucharisztikus világkongresszus zárómiséjére. Személy szerint azt tapasztaltam, hogy a hivatalnokok és bíborosok meghatottan és elismerően számoltak be a záró miséről, az esemény megszervezéséről és az ott átélt örömteli élményeikről. Sokuknak ez volt az első alkalom, hogy Magyarországra látogathattak, és személyesen ismerhették meg népünket, országunkat. Többen arról számoltak be, hogy úgy érezték, a magyarok hite őszinte, valóságos, hiteles.

– Hogyan nyilatkozott a szentatya a budapesti tartózkodásáról?

– Október 22-én egy argentin sajtóorgánumnak nyilatkozva utalt arra, hogy elképzelhetőnek tartja, hogy újra ellátogat hazánkba. Ez alapján feltételezhetjük, hogy a pápa visszakívánkozik Magyarországra, hogy pozitív benyomásai voltak, és szívesen visszatérne közénk.

– Tavaly a Szentszék és a magyar állam közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének százéves évfordulóját ünnepelhettük. Mi a Szentszékkel folytatott kapcsolatok jelentősége? 

– Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatainak helyreállítása 1990-ben annak a jele volt, hogy Magyarország ismét elfoglalta a helyét abban az értékközösségben, amelyhez mindig is tartozott. A Szentszék következetesen képviseli az örök értékeket és igazságokat. Harmincegy évvel ezelőtt Magyarország véglegesen állást foglalt ebben a kérdésben, s a diplomáciai kapcsolatok helyreállításával kinyilvánította, hogy jövője alakításában figyelembe veszi a Szentszék által képviselt értékeket. Szent II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa megnyilatkozásai segítséget jelentenek nekünk abban, hogy élhetőbb, fenntartható jövőt teremtsünk Európában, és azon belül Magyarországon. Diplomáciai szempontból pedig a gyakorlatban is közeli partnerei vagyunk egymásnak, érdeklődéssel figyeljük egymás álláspontját a világ eseményei kapcsán. A világot érintő külpolitikai kérdésekben a dialógus folyamatos.

– Orbán Viktor miniszterelnök és Ferenc pápa találkozóját sok rosszindulatú lapvélemény előzte meg. Milyen volt valójában a találkozó?

– A Szentatya külföldi látogatásait mindig nagy érdeklődés övezi. Ez így volt elődjei esetében is. Bizonyos értelemben a pápa a világ egy részének a szemében egy „szupersztár”, aki a földkerekség egyik legismertebb személyisége. Megjelenése így különleges esemény mindenhol, ami számos találgatásnak is helyt adhat. Ferenc pápa Budapesten Orbán Viktor miniszterelnökkel, Áder János köztársasági elnökkel és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel külön is találkozott. A  szívélyes légkörű találkozó a tervezettnél tovább is tartott. Szó esett az egyház magyarországi szerepéről, a környezetvédelem iránti elkötelezettségről, valamint a családok védelméről és támogatásáról. Ferenc pápa igen örült annak, hogy Magyarországon csökkent az abortuszok, és nőtt a házasságkötések száma.

Mit jelent diplomatának lenni a Vatikánban?

– Óriási megtiszteltetésnek érzem a szentszéki nagykövetségen folytatott szolgálatomat. A diplomáciai pályám során már korábbi állomáshelyeimen megtapasztaltam, hogy a nemzetközi diplomáciai életben a Vatikán meghatározó tényező, lényegében a legrégebbi diplomáciai szolgálat a világon. A negyedik század óta, jóval a pápai állam megalakulása előtt, az Apostoli Szentszék már küldött és fogadott diplomáciai küldötteket. Mára a világ 180 országával tartanak fenn diplomáciai kapcsolatokat, és fontos szereplői a multilaterális diplomáciának is. Lenyűgöző azt látni, hogy milyen behatóan ismerik a világ országainak helyzetét, a világban történő eseményeket, az azok mögötti összefüggéseket. Az egyház küldetése miatt különleges látásmóddal vizsgálják a nemzetközi folyamatokat, ezzel pedig a diplomáciai folyamatoknak egyfajta spirituális inspirációt is adnak, amely célja a nemzetek életének és kölcsönös kapcsolatainak előmozdítása.

– Hogyan készülődnek a Vatikánban az adventi időszakban?

– Egy nagyon kedves adventi kiállítással, a 100 betlehemmel, ahol minden évben magyar kézművesek alkotásai is jelen vannak. A Szent Péter téren felállítják a hatalmas karácsonyfát, amely idén az észak-olaszországi Trentinóból (Dél- Tirol) érkezik. A betlehem felállítása is ünnepi légkört teremt, minden évben más-más művésznek, művészeti egyesületnek adatik meg a lehetőség, hogy a Vatikán főterén megmutathassa tehetségét. A betlehem egyes alakjai a világ legkülönbözőbb területeiről érkeznek. Idén például Peruból érkezik a kisded Jézus jászola.

Forrás: Magyar Nemzet, 2021. december 10.

Interjú Korzenszky Richárddal

A mában kell élni, de nem a mának – Korzenszky Richárd a Mandinernek

A jövő a férfi és a nő szeretetkapcsolatától függ – mondja a nyolcvanadik születésnapját ünneplő bencés szerzetes. Interjú a kereszténység mai állapotáról, a család védelméről és a valódi ünnepről.

Kacsoh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

„Bárcsak minél többen volnának, akik rádöbbennek arra, hogy ajándék az élet, a család, a közösség, a kultúra” – nyilatkozta korábban. Mi hiányzik ehhez a felismeréshez, és mi akadályozza?
Olyan világban élünk, amelyben a gazdasági fejlődés áll a középpontban. Fogyasztói társadalomban. Fogyasztásra biztat körülöttünk minden: ez jár neked, ez nem hiányozhat, élj a pillanatnak, élvezd itt és most! Aki a pillanatnak él, annak nem jelent semmit a múlt, és nem törődik a jövővel sem.

Megint önt idézem: „Nem vagyok fotóművész. Látni vágyok, nem csupán nézni. A fényképezés ehhez segített és segít ma is: meglátni a látszólag jelentéktelen dolgok mögött rejtőző mélyebb valóságot.” Hogyan kell ezt?
Törekedni kell a csendre, nem szabad félni tőle.

Aki a pillanatnak él, annak nem jelent semmit a múlt, és nem törődik a jövővel sem”

A nagy zsongásban lehetséges ez?
Elérhetetlennek tűnik, pedig csak bátorság és erő kell hozzá. Nem félhetünk önmagunktól! A legtöbben azért nem mernek csendben lenni, mert félnek meghallani azt a bizonyos belső hangot, amit úgy hívunk, lelkiismeret. Ez vonatkozhat arra, ami már megtörtént, és arra is, amit majd tenni akarok. Tehát alapvetően lelkiismeretlen világban élünk, a pillanatban történő cselekvést nem gondoljuk át előre, a következményeket sem utána.

Fotó: Földházi Árpád

Fotó: Földházi Árpád

Pedig Jézus is azt mondta: ne a holnapra vagy a tegnapra, hanem a mára gondoljatok!

A mában kell élni, de nem a mának. A megélt pillanatból épül az, amit jövőnek nevezünk, majd később úgy hívunk, hogy múlt. De nem szabad félni attól, hogy ma itt legyek, s odafigyeljek a másik emberre. A legtöbbeknek állandóan az jár a fejében, hogy mit fog majd tenni. Ezért nincsenek valódi találkozások, őszinte baráti beszélgetések, hiszen az ember elfut saját maga elől, a pillanatból, a holnap miatt aggódik, így nem jut ideje és ereje megtenni azt, amit most kell.

Többször említette a pannonhalmi iskolát, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szerzetesi hivatás mellett döntött. Mit adott ez az iskola?
Valóban, azért lettem szerzetes, mert pannonhalmi diák voltam. Olyan emberekkel találkoztam, akiknél megtapasztaltam: a helyükön vannak, fontos az életükben az Isten szolgálata az embereken keresztül. Számos élményben volt részem, amikor megéreztem, egy csodálatos világ része vagyok. A pannonhalmi naplementéktől és -felkeltéktől azóta sem tudok szabadulni, minden alkalommal külön csoda. A bazilika ünnepélyes liturgiája, szentmiséi ugyancsak közelebb vittek a közösséghez és az imádsághoz. Ez mindig dicsőítése annak, ami titok, de ami van. Sokszor megtapasztalhattam azt is, hogy eszköz lehettem az Isten kezében találkozások, beszélgetések, vigasztalások révén. Volt, hogy akivel beszélgettem, annak az élete egyszer csak elrendeződött. Nem az én érdemem volt persze, hanem a Lélek jelenléte.

Magyarnak lenni elsősorban sorsközösség. Kulturális együvé tartozás”

„Nem mindegy, meg tudjuk-e őrizni identitásunkat, meg tudunk-e maradni magyarnak ebben a forrongó Európában” – nyilatkozta korábban. Mit jelent magyarnak lenni?
Magyarnak lenni elsősorban vállalás. Sorsközösség. Kulturális együvé tartozás. Nem magyarkodás, hanem a gyökereink vállalása, ápolása. Amit Radnóti így fogalmaz meg: „S ha néha lábamhoz térdepel / egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, / tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton”.

Fotó: Földházi Árpád

Fotó: Földházi Árpád

Ha már gyökerek: sokan a régi értékek megbecsülését hiányolják, viszont Európa nagy részén évtizedek óta béke van a népek között.

A béke több, mint a fegyveres háború szüneteltetése. Nincs béke Európában. Gyűlölet tapasztalható sokfelé. Egymás elfogadása hiányzik, illetve a különbözőségekben is jelen lévő értékek tisztelete. Ezt ki kell mondani.

Az erős nemzeti identitás háborút szül – hallhatjuk olykor. Mit gondol erről?
Az erősebb nemzeti identitásból nem kell hogy háború támadjon. Akik tudják – és nem beképzelik – magukról, hogy kik, különbözőségeik ellenére is képesek megérteni egymást. Ha fontos számunkra a saját kultúránk, anyanyelvünk, történelmünk, akkor megértjük, hogy a másik nemzetnek is fontos ugyanez.

Egyáltalán keresztény ma Európa, illetve  Magyarország? Mit jelent kereszténynek lenni az egyén és a társadalom szintjén?
Keresztény gyökerei vannak Európának és Magyarországnak, de a gyökereink mélyebbre nyúlnak, mint a kereszténység. Az európai kultúra az antikvitás és a Biblia kettős pillérén nyugszik, ám a kereszténység már több, mint kultúra. Az is. Több, mint tanítás. Az is. A kereszténység azonban mindenekelőtt életforma, vállalás, szolidaritás. Ezek nélkül a kereszténység jámbor szólam csupán.

A kereszténység mindenekelőtt életforma, vállalás, szolidaritás

Nagy viták zajlanak a genderjogok, az lmbtqi-lobbi és a családvédelem kapcsán Euró­pában, a magyar kormány igen határozott álláspontot foglal el, amiért sok kritikát és támadást kap. Jól tesszük, ha beleállunk ezekbe a konfliktusokba? Mondhatja magát valaki katolikusnak úgy, hogy közben támogatja például a melegházasságot?
Vannak kérdések a keresztény ember számára, amelyek nem jelenthetnek vitatémát. Elfogadom-e, hogy létezik tőlem független rendje ennek a világnak? Elfogadom-e, hogy nem én hoztam létre a világegyetemet? Az Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. A jövő a férfi és a nő szeretetkapcsolatától függ. Nem mindegy az utánunk következő nemzedékeknek, hogy milyen légkörben nőnek föl. A házasság egy férfi és egy nő életre szóló kapcsolata. Az azonos neműek párkapcsolata az ő magánügyük. Jogszabályokkal nem lehet megváltoztatni a világ Isten teremtette rendjét.

Fotó: Földházi Árpád

Fotó: Földházi Árpád

A keresztény örökséghez kapcsolható értékek ma Európa-szerte támadás alatt vannak.

Láthatjuk a történelemben, hogy bizonyos kultúrák eltűntek. Amit mi keresztény gyökerű európai civilizációnak nevezünk, nem kapta meg azt az ígéretet, hogy a pokol kapui sem vesznek erőt rajta. Ezt a kereszténység kapta meg. Meggyőződésem, hogy az élvezetre berendezkedett, a pillanatnak élő mai társadalom a végnapjait éli. Ettől nem kell világgá mennünk, észre kell venni a meglévő kis közösségeket, ha úgy tetszik, sejteket, például a nagycsaládokat. Ezeken a szigeteken a kereszténység tovább fog élni, de stratégia kell a túlélésre, az értékek megmentésére. Erősítenünk kell egymást! Jézus sem tömegegyházról, hanem mustármagról és kovászról beszélt. Keservesen tapasztaljuk a népegyház szétesését, öröm viszont, hogy vannak közösségek, amelyekben él még a hit. Ők tudnak szemben úszni az árral. Van egy jó példám erre a kiállásra. A Bibliából tudjuk, Jézus tevékenysége kezdetén elment Keresztelő Szent Jánoshoz a Jordán vizébe belemerítkezni. Azért oda, mert azon a részen a folyam egy gázlónál találkozik a Holt-tenger sós vizével. Ennél a pontnál a halak nagy tömegben fordulnak vissza, nehogy elpusztuljanak. Ez a túlélésük kulcsa. Vagyis: eddig és ne tovább! Így kellene az egyháznak is képviselnie az értékeit és az elveit a környező világ új elképzeléseivel szemben.

Az azonos neműek párkapcsolata az ő magánügyük”

Nem kellene idomulni valamennyire? Sokat változott a világ az elmúlt évezredekben, a nyugati protestáns egyházaknál már leszbikus lelkipásztorokat is találni.
A krisztusi felszólítás ma is érvényes: „Ne alakuljatok ehhez a világhoz!” A keresztényeknek feladatuk jelen lenni a világban. Jézus azt kéri az Atyától, óvja meg tanítványait a gonosztól, a missziós parancs azonban ehhez a világhoz küldi őket.

Fotó: Mandiner-archív

Fotó: Mandiner-archív

Az egyházak állami támogatása politikai kampánytéma is. Egyes ellenzéki közszereplők rendre felvetik, csökkenteni kellene ezeket a forrásokat, kormányra kerülésük esetére ezt is ígérik.

Minden kormánynak kötelessége megőrizni a kulturális örökséget. Az azonban, hogy az egyházak most ilyen mértékben kapnak támogatást, csak részben jó, hiszen olykor hirtelenjében, rövid határidőket szabva történik mindez – már ami az építkezéseket és felújításokat illeti. A munkálatokat ráadásul nehezítik a bürokratikus szabályok, a folyamatos áremelkedés is. Így nehéz tervezni. Az egyházaknak juttatott állami pénzt egyébként három részre kell bontani. Az egyik a közös kulturális örökség megőrzése, a műemlékvédelem. A templomokat akkor sem szabad ledózerolni, ha egyetlenegy hívő sem volna. A másik elem, amikor közfeladatot vállalunk át – idetartozik az idősgondozás, az oktatás és az egészségügy területén végzett munkánk finanszírozása. Megjegyzem: régi, közkeletű tévedése a baloldali politikusoknak, hogy a felekezeti iskolák több állami támogatáshoz jutnak, mint az államiak. Ez nem igaz. Azt viszont tapasztalatból tudom, hogy az egyházi intézmények ugyanazt a pénzt mintegy húsz százalékkal gazdaságosabban használják fel. Az egyházi iskoláknak ugyanis valódi gazdájuk van. A harmadik rész a hitéleti támogatás. Mondják, az egyházak, a hívők tartsák el magukat. Ebben lehet igazság, ám az első két kategóriánál alapvetően állami feladatról van szó, arra semmiképp sem vonatkozhat ez a felvetés. Egyébként a templomba járók is adófizetők, úgyhogy ez valójában vakvágányra vezető mesebeszéd.

Az egyházaknak a kommunizmus előtt voltak birtokaik, működő tőkéjük, tudtak gazdálkodni. Most ez nem lehetséges.
Valóban. A rendszerváltozás utáni kárpótlási törvények szerint az ilyen ingatlanokra nem terjedt ki a rendezés, csak konkrét funkciókra lehetett bizonyos épületeket visszakérni, de pénztermelésre alkalmas vagyonelemeket, például föld­területet nem. Mostanában vannak próbálkozások az egyházi turizmus fejlesztésére, az ebből származó adóbevétel is az államnál vagy az önkormányzatoknál jelenik meg. Mindezeket is figyelembe kell venni, amikor valaki az egyházak támogatását veszi számba.

Mindenesetre látványosan kevesebben vannak ma a templomokban, a statisztikák is erre utalnak. Nemcsak Európa, Magyarország is egyre szekularizáltabb. Mi ennek az oka?
Egyfelől az embereknek téves egyházfogalmuk van, egyfajta társadalom- vagy politikaformáló tényezőt keresnek benne. Ahogyan Jézust is félreértették, a zsidók politikai messiást vártak, a római iga alóli felszabadítót, aki ingyenkenyeret ad, sokan ma is mást várnak az egyháztól, mint ami a lényege. Emellett eluralkodott a keresztény gyökerű európai társadalomban a fogyasztói szemlélet, ennek is jelentős hatása van. Az és addig számít embernek, aki és amíg produktív, mert olyan javakat állít elő, amelyeket el lehet adni, és ezáltal meg lehet gazdagodni. Az átlagember elsősorban az anyagiaktól várja a boldogságát. Az egyház mást hirdet. Feltehetjük a kérdést: arra neveljük a gyereket, hogy boldoguljon, vagy arra, hogy boldog legyen? Több mint negyven évig közvetlen kapcsolatban voltam az oktatásüggyel, s egy kezemen meg tudom számolni azokat a szülőket, akik ez idő alatt azt kérték, segítsük a gyermeküket boldognak lenni. De akár név szerint is fel tudnám sorolni azokat a milliomosokat vagy milliárdosokat, akik boldogultak, de nem bírták ki az életet. A birtoklás nem egyenlő a boldogsággal.

Fotó: Földházi Árpád

Fotó: Földházi Árpád

Ez a mai kor újdonsága?

Az emberben mindig is megvolt a birtoklásvágy. Természetesen szükség van anyagi javakra a normális emberi létezéshez. Csakhogy ez önmagában kevés, ráadásul a felhalmozás sokszor lehetetlenné teszi, hogy az ember emberrel foglalkozzon. Sőt azt is, hogy egyáltalán magával törődjön. Ismerek olyan gazdag embert, akinek három nyaralója is van a Balaton mentén, de egyikben sem tud eltölteni akár csak egy hetet, mert nincs rá ideje, a fenntartásukhoz rengeteget kell dolgoznia. Mára a családja is szétesett, maradtak az örökösödési viták az összegyűjtött javakról. Nem tévedés: egy kalyibában nyugodtabban, boldogabban, kiegyensúlyozottabban lehet élni, s nézni a napfelkeltét meg a napnyugtát.

Vagy a fű növekedését – ahogy önről mondta Jankovics Marcell.
„Korzikám, van-e még fűnövés?” – valóban, mindig ezt kérdezte tőlem. Mert a Korzi azt fényképezi, hogyan nő a fű.

Ebben a rohanó világban kifejezetten értelmetlen idő­töltésnek tűnik.
Pedig egyáltalán nem az. Sőt. De szoktam télen az ablakból figyelni a madarakat is. Várok rájuk. Van egy hatszázas objektívem, azzal nagyszerű „arcképeket” tudok készíteni, ha türelmes vagyok.

Az advent is a várakozásról szól. Hogyan lehet a hétköznapi életben visszatalálni a betlehemi egyszerűséghez?
Nem karácsonyi téma, illetve hasonlat, de talán valamit megvilágít. Szívesen horgászok. Ahhoz azonban le kell ülni, s néha igen sokat várni a halra – akárcsak a természetfotózásban a megfelelő pillanatra. Ehhez bátorság is kell. Egy gyermek születését is ki kell várni, s nagy élmény számomra, amikor volt diákjaim, ismerőseim családot alapítanak, és örömmel közlik, hogy kisbabát várnak. Ez azonban korántsem üres várakozás, éppen ellenkezőleg: az egész életet át tudja alakítani, a teljesség felé irányít. Így van ez az adventtel is.

Fotó: Földházi Árpád

Fotó: Földházi Árpád

„Nem mi vagyunk az urai ennek a világnak. De felelősek vagyunk érte” – mondta. Épülhetünk a pandémiából, lehet kedvező hozadéka ennek az időszaknak?

A világjárványnak lehetne kedvező hozadéka, de nagyon félek attól, hogy sokak számára nem lesz. Mert azt gondoljuk, hogy valamit elveszítettünk, és amint mód van rá, be kell pótolnunk mindent: utazást, vásárlást, élvezeteket, amit csak lehet. Pedig meg kellene tanulnunk igazán élni. Jó volna, ha a kijelentés igazságát át tudnánk érezni: fontosabb lenni, mint tenni. Többet kellene törődnünk egymással, és a nagy rohanás helyett le kellene lassulnunk, hogy valóban értékelni tudjuk azt, amit úgy hívunk: élet.

Személyesen hogyan élte, éli meg a koronavírus tobzódását?
Nem egyszerű senkinek a helyzete. Szerzetes vagyok, közösségben élek. Jó volt megtapasztalni, hogy a fiatalabbak milyen gondossággal figyeltek és figyelnek ránk, idősebbekre. Sok meghívás, előadás, amire felkértek, elmaradt. Viszont sokkal többet tudtam olvasni. Elolvastam például harmadszor is a Háború és békét. Egészen másként szólítanak meg idősebb korban az igazi alkotások, mint évtizedekkel ezelőtt.

Mit jelentett önnek a Nemzetközi eucharisztikus kongresszus, Ferenc pápa látogatása? Miben kellene esetleg változnia, újulnia az egyháznak?
Személyesen nem voltam jelen a kongresszuson. Boldog vagyok, hogy nagyszerű közösségi élményben lehetett mégis részem. Egy világméretű asztalközösség, imaközösség élményét tapasztaltam meg. Örültem azok lelkesedésének, akik személyesen részt vettek, és beszámoltak. A péteri szolgálat lényege – és Ferenc pápa ezt valósította meg –, hogy erősítse meg a hitben a testvéreket. Ez történt. Fiatalok sokasága, életereje vált láthatóvá. Már utaltam rá, hogy az egyház elsősorban nem szervezet, hanem élő közösség. Erre van nagy szükség: az élő közösségekre, az egymást erősítő, egymással szolidáris kapcsolatban lévő, élő és éltető közösségekre. Leírni nem tudom, mit éreztem, amikor a pápai szentmise előtti estén hatalmas tömeg kísérte az oltáriszentséget a Hősök terére. Több százezer ember. Ők nem pápát látni mentek, hanem együtt imádkoztak. Természetesen a pápai szentmisén részt vevők élménye is lényeges: tanúságtétel a világ előtt, hogy vagyunk, akiknek fontos Jézus ügye. És felejthetetlenek Ferenc pápa szavai: „Ne csodálói legyetek Krisztusnak, hanem követői!”

Jó volna, ha megéreznénk: az élet ajándék”

Mit üzen nekünk karácsony ünnepe ebben a bizonytalan, járvány sújtotta időben? Hogyan találkozhatunk Krisztussal a sokszor sűrű és kavargó életünkben?
A világjárvány elgondolkoztatja az embereket. Jó volna, ha meg­éreznénk: az élet, a létezés ajándék. Egyáltalán nem magától értetődik, hogy vagyunk. Meg kell becsülni az életet. A kereszténység lényegéhez tartozik, amit Jézus az ítéletről mond: „Éhes voltam, és adtatok ennem.” Krisztussal a másik emberben találkozhatunk, az elesettekben, a rászorulókban, a betegekben, az öregekben, a hontalanokban. Kemény kihívás ez mindannyiunk számára.

Fotó: Földházi Árpád

Fotó: Földházi Árpád

Mit kíván az ünnepre Magyarországnak?

Azt, hogy ne szakadjon szét, a legkülönbözőbb emberek is vegyék észre azt a fényességet, amely valamennyiünknek világít. Ugyanaz a nap kel föl mindenkinek. Ne legyünk gyűlölködők, tudjunk egymásról jót mondani, és becsüljük meg az emberi méltóságot, függetlenül attól, kinek mi a felfogása! Ne felejtsük el, Jézus mindenki számára megszületett, csak rajtunk múlik, elindulunk felé vagy sem.

Forrás: Mandiner, 2021. december 2.