2020-04-02-csütörtök

Kedves Újlaki Hívek!

2020. április 2.
5. nagyböjti hét csütörtök

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 8,51-59

Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.”
A zsidók azt felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: »Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre«. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?”
Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem ismeritek.
Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta, és örvendezett.”
A zsidók erre felháborodtak: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?”
Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.”
A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból.

Elmélkedések a napi Evangéliumról

„Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok” (Jn 8,59)

Közeledik Nagyhét, amelynek az egyik fontos eseménye az, hogy Jézust azzal vádolják,  Istennel egyenlővé teszi magát. A főpap Kaifás megkérdezi tőle: „Te vagy-e a Messiás, az Áldott Isten Fia?”. Jézus azt válaszolja: „Én vagyok” (Mk 14,62). Ekkor ítélik őt halálra. Ennek a fontos előzményét hallhattuk előbb az Evangéliumban, amikor Jézus azt mondja, hogy Ő ismeri az Atyát, és hozzáfűzi: „Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok” (Jn 8,59).

Mit jelent ez számunkra? – kérdezhetjük. Ez azt jelenti, hogy Isten nem kívülről váltott meg minket, hanem úgy, hogy magára vállalta emberi természetünket, az emberi testnek a gyengeségeit, elszenvedte az emberiség bűnének a következményeit és szenvedésével engesztelő áldozatot mutatott be helyettünk. Ő volt az áldozatot bemutató és Ő volt az áldozat. Belevont minket ebbe az áldozatba. Lehetőséget adott számunkra, hogy mi is kiengesztelődjünk Istennel. Lehetőséget adott, hogy ezáltal egész közel kerüljünk hozzá. Ez a közelség oldhatja bennünk azokat a kételyeket, amik ébredhetnek bennünk.

Szoktuk mondani az utóbbi időben: terjed a járvány. Nehéz időket élünk. Ha Isten személyéről, küldetéséről és áldozatáról elmélkedünk, belesejthetünk Isten szeretetébe. Ez a közelség feloldhatja bennünk a félelmeket, sőt bátorrá is tehet minket, hogy hirdethessük: Ne féljünk, „mert velünk az Isten”.