2020-04-16-csütörtök

 

Kedves Újlaki Hívek!

2020. április 16.
Csütörtök húsvét nyolcadában

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 24,35-48

Az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük Jézus, és köszöntötte őket:
„Békesség nektek!”
Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk:
„Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.”
Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk:
„Van itt valami ennivalótok?”
Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk:
„Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.”
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta:
„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”

Elmélkedések a napi Evangéliumról

„Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni” (Lk  24,47)

Húsvéttal lezárult a nagyböjti idő és ilyenkor a keresztény ember önvizsgálatot végez: sikerült-e megvalósítani nagyböjti elhatározását, sikerült-e elhagynia bűneit? És sajnos gyakran úgy érezzük, hogy   bár voltak jó elhatározásaink, azokból nagyon keveset tudtunk megvalósítani. Ha valaki igényesebb, azt is megkérdezi önmagától: mit rontottam el, mit kell másképpen tennem?

Jézus utolsó szavai, amiket mennybemenetele előtt mondott, irányt adhatnak számunkra. Jézus tanítása szerint az Ő „nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.” (Lk 24,47). Jézus a bűnbocsánat előtt megtérésről beszél. A megtérés azt jelenti, hogy Isten felé fordulok, megváltozik a gondolkodásmódom, Őt helyezem életem középpontjába. Az Ő szeretetének a tüzében ismerem fel, hogy bűnös vagyok, és az Ő szeretete indít engem a bűnbánatra. Ha ezt a „lelki utat” végig tudom járni, akkor nem lesz nehéz megbánni a bűneimet. Nem véletlen, hogy Jézus messiási működését a megtérésre való felszólítással kezdi: „Az idő betelt: közel van az Isten Országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jó hírében” (Mk 1,15). Jézus tanítása a megtérésre irányul, ami magával hozza az erkölcsi megtisztulást is.

Járványos időket élünk. Van időnk arra is, hogy életünk elhibázott döntésein, bűnein elmélkedjünk. Ha ezektől valóban meg akarunk szabadulni, Isten szeretetét kell felszítani a szívünkben, amely kiemelt bűneinkből és új lehetőségeket adott és ad ma is. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor ez a nehéz időszak az igazi bűnbánat lehetőségét jelentheti számunkra.

Szeretettel,
Ferenc atya

 

Hírek