2020-04-17-péntek

 

Kedves Újlaki Hívek!

2020. április 17.
Péntek húsvét nyolcadában

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 21,1-14

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk:
„Elmegyek halászni.”
„Mi is veled megyünk”
– felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket:
„Fiaim, nincs valami ennivalótok?”
„Nincs”
– felelték. Erre azt mondta nekik:
„Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.”
Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez:
„Az Úr az!”
Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik:
„Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.”
Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket:
„Gyertek, egyetek!”
A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.

Elmélkedések a napi Evangéliumról

„Nem szakadt el a háló” (Jn 24,10)

Bizonyára hallottunk arról, hogy néhány évvel ezelőtt XVI. Benedek pápa létrehozta az Új Evangelizáció Pápai Tanácsát, amelynek az a célja, hogy az evangélium örömhírét megossza a világgal, tehát azokkal az emberekkel, akik nem is hallottak róla, de azokkal is, akik talán hallottak, de a szívükben nem vert gyökeret. Célja az embereket rávezetni arra, hogy az evangélium  megadja életük legfontosabb kérdéseire a választ. Más szavakkal, az Egyház mindenkit be akar fogadni közösségébe: a keresőket, de azokat is, akik még távol vannak. Ha valaki ezt hallja, sokféle gondolat megfordulhat a fejében. Nem fog-e ettől fellazulni az Egyház, képes-e arra, hogy mindenkit befogadjon?

Ezekre a kérdésekre ad választ a mai evangélium. Szent János evangélista szerint a feltámadt Jézus találkozik tanítványaival, akik virradatig fáradozva egyetlen halat sem fogtak, és felszólítja őket, hogy vessék ki újra hálójukat. A leírás szerint nagyon sok halat fogtak, szám szerint 153 darabot, „de mégsem szakadt el a háló” (Jn 24,10).

Az egyházi hagyomány lelki mélységet ad a szöveg értelmezésének, miszerint a „háló” az Egyházat jelenti, a halak pedig a híveket. A 153 hal pedig minden népet, mivel ebben az időben a halászok 153 halfajtát ismertek. A halász János apostol ezért írhatta le ezt a számot. Jézus tanítása szerint tehát nem kell félteni az Egyház hálóját, hogy meglazul, vagy elszakad attól, hogy sokféle ember van benne.

Terjed a vírus. Úgy tűnik, hogy azok az emberek is, akik korábban nem voltak vallásosak, érdeklődni kezdenek a Szentírás üzenete iránt, s keresik a kapcsolatot az Egyházzal. Bennünk is felmerülhet a kérdés: ezeknek az embereknek a jelenléte az egyházi közösségekben nem jelent-e majd lazulást? A Szentírás megadja a választ: ne féltsük a hálót! Annak szálait nem az ember, hanem maga Isten szőtte kegyelemből. Higgyünk abban, hogy az Istentől távol élő emberekben az örömhír felfedezése begyógyítja azokat a sebeket, amit a világ a bűn vírusa által testükben és lelkükben okozott.

Szeretettel,
Ferenc atya

 

Hírek