2020-04-18-szombat

 

Kedves Újlaki Hívek!

2020. április 18.
Szombat húsvét nyolcadában

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 16,9-15

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből annak idején hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegy apostolnak, amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk:
„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”

Elmélkedések a napi Evangéliumról

„Menjetek el az egész világra” (Mk 16,15)

Húsvét után az Egyház arra emlékezik, hogy a feltámadás örömhíre mennyi lelki akadályt legyőzve kezdett terjedni az akkori világban. Ezt érzékelteti a mai evangélium is, amely szerint Jézus először megjelent Mária Magdolnának, aztán az Emmausz felé tartó tanítványoknak, majd az apostoloknak. Végül pedig az apostolok küldetéséről hallunk, amely már nem korlátozódik Palesztinára, vagy a Római Birodalomra. Jézus azt tanítja: „Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15). Az evangélium tehát ellenállhatatlanul terjed.

Amikor ezt halljuk, felvetődik bennünk a kérdés: nekünk mit kell tennünk azért, hogy a mai világban is terjedjen az örömhír? Hiszen ma is vannak olyan emberek, akik nem találják életük célját, ma is sokan vannak, akik éheznek, szomjaznak, akiknek nincs mit felvenniük, akik megerősítésre várnak. És mégsem érinti meg őket a keresztény tanítás. Valószínűleg azért, mert hiányzik belőlünk a megajándékozottság öröme. Az örömhírt úgy adjuk tovább, mint csupán tanítást, nem mint személyes tapasztalatot,  örömhírt. Nagyon sokszor úgy adjuk tovább, mint bölcsességünket, nem pedig mint ajándékot, amit mi is kaptunk. Ha ez utóbbit tennék, akkor valószínű, hogy ma is jobban terjedne az örömhír. Úgy gondolom, hogy nekünk, keresztény embereknek újra fel kell fedeznünk Isten jóságát, szeretetét, ezt a szeretetet be kell fogadnunk a szívünkbe és ezt kell továbbadnunk másoknak. Az emberek ugyanis vágynak erre a szeretetre.

Terjed a járvány. Az emberek többsége visszavonul, csendben várakozik vigasztaló és lelkesítő szóra. Mi keresztények ne szenvedjük el passzívan ezt az időszakot: hitünkből fakadóan és a kegyelem erejével megerősítve hirdessük, hogy a járvány nem foszthat meg minket örömünktől, mert annak forrása Isten közelsége és az üdvösség távlata. Ebből a távlatból kell néznünk a járványra is, ez a távlat ad arra lehetőséget, hogy egészséges lélekkel le tudjuk győzni annak káros hatását egyéni életükben. Hogy szembe tudjunk szállni annak pusztító hatásával a környezetünkben.  

Szeretettel,
Ferenc atya

 

Hírek