2020-12-02-szerda

Kedves Újlaki Hívek!

2020. december 2.
1. adventi hét szerda

Evangélium Szent Máté könyvéből

Mt 15,29-37

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak, és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
„Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.”
A tanítványok erre megjegyezték:
„De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?”
Jézus megkérdezte tőlük:
„Hány kenyeretek van?”
„Hét, és néhány apró halunk” – felelték.
Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.”

Elmélkedés

„Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek.” (Mt 15,36)

Bizonyára sokan elgondolkodtak már azon, hogy az Egyház ádvent első hetében miért olvassa fel a csodálatos kenyérszaporítás történetét, amikor az esemény inkább Húsvét ünnepköréhez tartozik. A keresztény tanítás szerint a kenyérszaporítás a húsvéti utolsó vacsora előképe. A tanítványok ugyanis ekkor érthették meg, hogy a megszaporított kenyér története akkor válik teljessé, amikor Jézus a kenyérben önmagát adja, és az a Kenyér nemcsak az ember testi, hanem a lelki éhségét is csillapítja. Hogyan értelmezhetjük az eseményt ádvent első hetében?

Az Istennel való találkozás utáni vágy az, ami végigkíséri a választott nép életét, de az emberiség történetét is. Ez a vágy jelen volt Jézus megszületése előtt is, amire ádventben emlékezünk. Ez a vágy nem elégedett meg az imádsággal, mint lelki találkozással, hanem többre vágyott. A Szentírás tudósai igazolják, hogy a kenyérszaporítás története több helyen is jelzi, hogy egy régi, ószövetségi várakozás beteljesedéséről van szó, ami később az Eucharisztia vételében válik teljessé.

A pusztában vándorló nép az égből hullott mannában is Isten ajándékát látta, ami nyitottabbá tette őket egy teljesebb találkozásra (Kiv 16). Az ószövetségi hagyományban a lakoma az eszkatológikus (a végső időben kiteljesedő) közösség jelképe volt, ami az utolsó vacsorán teljesült ki. A messiási korszak eljövetelét pedig úgy képzelték el, hogy majd megszűnik az éhség. Jézus ezt az éhséget csillapította a kenyérszaporításkor (Ortensio da Spinetoli: Máté, 431. old.). Mindezeket a vágyakat ősi emberi várakozásoknak tekinthetjük mind az ószövetségi nép, mind az egész emberiség részéről, amelyek felkészítették őket az Úrral való eucharisztikus találkozásra.

Mi az üzenet számunkra? Hitünk szerint az ádventi várakozás az eucharisztikus vacsorán beteljesült. Sokan vannak azonban, akik nem tudnak erről a beteljesedésről, mert még csak a testi éhségük kielégítése foglalkoztatja őket, mert például szegénységben élnek. Jézus szavai útmutatóak lehetnek számunkra: „Ti adjatok nekik enni!” (Mt, 14,16). Számukra a „megtört” és „odaadott” földi kenyér elfogadása egy ádventi előkészület lehet arra, hogy majd eljussanak az Égi kenyér megismerésére és befogadására.


Szeretettel,
Ferenc atya





Ha más is szeretne levelet kapni, küldjön e-mailt ide: jelentkezes@ujlakitemplom.hu
Szentmiséink:
 https://www.youtube.com/playlist?list=PLF_JNXPr6UpLeRHYjaB9ExnLOdN7SOuGl

Facebook
 oldalunk:  https://www.facebook.com/groups/1758977171088845/

Újlaki Hangok legfrissebb száma: 
http://www.ujlakitemplom.hu/pdf/202012.pdf

Bankszámlánk:  Budapest-Újlak
 SB Plébánia,  OTP 11702036-20546803
Plébániánk honlapja: 
www.ujlakitemplom.hu