2020-12-06-vasárnap

Kedves Újlaki Hívek!

2020. december 6.
Advent 2. vasárnapja

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 1,1-8

Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava:
„Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.”
János ezért a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Megvallották bűneiket, ő pedig megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül; sáskát és vadmézet evett. Ezt hirdette:
„Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!”

Elmélkedés

„Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.” (Mk 1,3)

Ádvent első vasárnapján arról hallottunk, hogy Isten közeledik felénk, de megáll az ajtóban, és kopogtat. A mi feladatunk, hogy beengedjük Őt. Ádvent második vasárnapján ismét arról hallunk, hogy az Úr közeledik. Feladatot most is kapunk Tőle: Egyengetni kell az útját az emberek felé. Izajás próféta szavaival: „Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit. (Mk 1,3).

Az ószövetségi olvasmányban Izajás próféta arról beszél, hogy Isten a hatalmát és dicsőségét meg akarja mutatni az embernek, de útját elő kell készíteni. A „völgyeket fel kell tölteni”, a „hegyeket le kell hordani”, a „göröngyös utakat egyenessé kell tenni”. Tehát az Úr közeledik, de munkatársakat keres, akik segítségére vannak. Az evangéliumban pedig már egy konkrét személyről, a Jézus útját előkészítő Keresztelő Jánosról hallottunk, aki közvetlenül az Úr előtt járt. Ő nem csendben végezte a munkáját, hanem hangos szóval hirdette az Úr eljövetelét és Jézusra mutatva kijelentette, hogy Ő az Isten Báránya, az Isten küldötte, akire az emberek várakoztak.

A mai elmélkedésben próbáljuk Keresztelő Szent János példáját magunk elé állítani! Vizsgáljuk meg, hogyan tudott ő Jézus előfutárává válni, hogyan segítette Jézus útját mások felé! Mit kell nekünk tennünk, ha mi is Jézus útját akarjuk egyengetni az emberek felé? Ha az evangéliumot olvassuk, felfedezhetjük, hogy a Keresztelő úgy tudott „útmunkássá”, Jézus útját előkészítő prófétává válni, hogy előbb a saját maga előtt álló akadályokat, göröngyöket tisztította el az útból. Tehát engedte, hogy Isten egészen közel kerüljön hozzá. Mik voltak ezek a göröngyök? Nyilván ugyanolyan akadályai voltak neki is, mint minden embernek, mint nekünk magunknak is: a rá vonatkozó isteni terv ismeretének a bizonytalansága, vagyis hogy Isten pontosan milyen feladatot szánt neki; az akarati gyengeség; az egyéni érdek visszahúzó ereje. János a pusztában eltakarította ezeket a benne levő akadályokat. Imáiban az értelmével felismerte, hogy Istennek különleges terve van vele, akaratával pedig úrrá lett a testi gyengeségein: „teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, sáskát és vadmézet evett” (Mk 1,6). Ez a leírás azt jelzi, hogy aszkézissel legyőzte testi vágyait, ura lett önmagának.

Miután pedig ezeket a belső göröngyöket eltakarította, segítette Isten útját mások felé. Hogyan? Először rámutatott a társadalom bűneire, a király erkölcstelen életére, az írástudók önzésére, a farizeusok gőgjére, a nép fásultságára. Majd később a sötétséggel szemben szinte kontrasztként rámutatott Jézusra, a Világ világosságára. Sőt, nemcsak rámutatott, hanem az úton előre is engedte Jézust. A mai evangéliumban arról hallottunk, hogy kimondja: „arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak, és megoldjam a saruszíját” (Mk 1,7). Egy másik helyen pedig azt olvashatjuk, hogy saját tanítványait is átadta Jézusnak. Ez a teljes alázat kifejezése. Mondhatjuk tehát, hogy az Ószövetség utolsó és legnagyobb prófétája csak miután saját akadályaitól megszabadult, vált képessé arra, hogy mások felé is teljesen szabad utat adjon Jézusnak.

Ádvent számunkra is az útkészítés ideje. Ebben a kegyelmi időben mi is, Keresztelő Szent Jánoshoz hasonlóan, szabaduljunk meg belső akadályainktól, bűneinktől, hogy aztán hiteles módon tudjuk közvetíteni az örömhírt: Isten közeledik felénk, karácsonykor a szívünkben találkozni akar velünk. Ha ez sikerül, akkor valóban mi is hírnökeivé, Isten követeivé tudunk válni.

A mai napon az Egyház Szent Miklós püspökre (+350 körül) emlékezik, aki Jézus útját különös módon egyengette, amikor az elszegényedett nemesi család leánygyermekeinek sorsán leleményesen és bőkezűen segített. Amikor megtudta, hogy a családfő a nagy szegénység miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát, éjnek idején a nyitott ablakon át bedobott egy erszény pénzt. Így először a legidősebb, majd hasonló ,,égből jött” segítségek után a másik két lány is tisztességgel férjhez mehetett (https://archiv.katolikus.hu/szentek/1206.html).