Kedves Újlaki Hívek!
2020. december 13.
Advent 3. vasárnapja
Evangélium Szent János könyvéből
Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt:
„Ki vagy te?”
Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta:
„Nem én vagyok a Messiás.”
Ezért megkérdezték tőle:
„Hát akkor? Talán Illés vagy?”
„Nem vagyok” – felelte.
„A próféta vagy?”
Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki:
„Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?”
Ezt felelte:
„A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta.”
A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték:
„Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?”
János így válaszolt:
„Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.”
Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Elmélkedés
„Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa” (Jn 1,6).
Ha az ádventi vasárnapok evangéliumait nézzük, felfedezhetjük, hogy az Egyház mindig más oldalról közelíti meg a misztériumot, és mindig más képet, szimbólumot használ. Ádvent első vasárnapjának szimbóluma az ajtó volt: a hazatérő gazda kopogtat az ajtón, a kopogtatást észre kell venni, és be kell engedni Őt. A második vasárnap képe az út volt: a Megváltó közeledik, elő kell készíteni az utat, el kell gördíteni az akadályokat az útjából. Ádvent harmadik vasárnapjának a képe a világosság, hiszen a mai evangéliumban János evangélista úgy mutatja be a megszületett Megváltót, mint a Világosságot, akiről Keresztelő János tanúságot tett: „Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa” (Jn 1,6). A sugalmazott írásból kitűnik, hogy itt a Világosság fogalma nem csupán fényt jelent, hanem sokkal inkább a teljességet, az igazságot, még inkább az érthetőséget. Aki a Világosságot ismeri, annak világossá válnak a legfontosabb kérdésekre adott válaszok: Honnan jöttünk? Miért élünk? Mi lesz velünk? Azt is tudjuk, hogy János evangélistának ez a képe a Credóba is belekerült. A mai szentmisén is elimádkozzuk: „Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól”.
Milyen üzenete lehet számunkra ennek a mai evangéliumnak? Sokféle. Néhány ezek közül: Ne éljünk sötétségben! Keressük életünk értelmét! Ismerjük meg mi is egyre jobban a Világosságot! De az üzenet az is, hogy mi is tegyünk tanúságot a Világosságról! Ez egy ádventi program is lehet. Hogyan tegyük? Hiszen ebben a világban, ahol élünk, minden álpróféta és kókler az emberek szemébe akar világítani, el akarja őket kápráztatni, és azt akarja magáról hirdetni, hogy ő a világosság. Ha ezt tesszük, akkor egyek leszünk a sokak közül, s egy idő után minket sem vesznek komolyan.
Amikor ezen elmélkedtem, egy gyermekkori emlék jutott eszembe. Angyalföldön gyermekkoromban gázlámpák voltak. Amikor jött a sötétedés, jött a lámpagyújtó bácsi egy hosszú bottal és utcáról utcára járva meggyújtotta a lámpákat. Mi, gyerekek gyakran utána mentünk, s valami boldog érzés töltötte el a szívünket. Az utcák egyre világosabbak lettek, s a rend újra helyreállt. Úgy gondolom, hogy nekünk is valahogy így kell tanúságot tenni a Világosságról. Nem látványos neonfényekkel kivilágítni az utcát, elkápráztatni az embereket, s hitegetni őket, hanem háztól házig, embertől emberig menni, beszélgetni velük, és az emberek szívében kis fényeket gyújtani. Ahogy Babits Mihály írja Karácsonyi ének című versében: „Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat.”.
Úgy gondolom, hogy ez a fajta tanúságtétel az öröm útjává is válhat. Hiszen az igazi vagy tartós örömben mindig van valami előrehaladás, folytonosság, terjedés. Örömet jelent annak, aki a szeretet gyertyáit gyújtogatja a szívekben, és örömet jelent azoknak is, akiknek a szívében ezek a fények meggyulladnak. Nem csak azért, mert az életük értelme világosabb lesz, hanem azért is, mert látják, hogy ők egy közösségbe kerülnek, valami nagyobb fényességnek a részeivé válnak. S így ez a kép kapcsolatban lehet a mai vasárnap, az „öröm vasárnapja” üzenetével. Ádvent olyan várakozást jelent, amiben mindig benne feszül az öröm. Akire várakozunk, biztosan eljön, sőt már itt is van.
A mai vasárnapon imádkozzunk azért, hogy mi is ilyen lelki lámpagyújtogatók legyünk. Adjuk tovább szívünk örömét másoknak. Higgyünk abban, hogy ez a hitbéli öröm képes arra, hogy mások szívét megmelengesse, és higgyünk abban, hogy ezáltal az Isten felé vezető út is egyre fényesebbé válik.
Szeretettel,
Ferenc atya
Hírek
A Bibliaóra belépési linkje és a belépési kódok változtak, holnap már az új adatokkal tudunk belépni, melyről a honlapunkon tájékozódhatunk:
http://www.ujlakitemplom.hu/sb/hirek/online-bibliaora-2/
Ha más is szeretne levelet kapni, küldjön e-mailt ide: jelentkezes@ujlakitemplom.hu
Szentmiséink: https://www.youtube.com/playlist?list=PLF_JNXPr6UpLeRHYjaB9ExnLOdN7SOuGl
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/groups/1758977171088845/
Újlaki Hangok legfrissebb száma: http://www.ujlakitemplom.hu/pdf/202012.pdf
Bankszámlánk: Budapest-Újlak SB Plébánia, OTP 11702036-20546803
Plébániánk honlapja: www.ujlakitemplom.hu