2020-12-14-hétfő

Kedves Újlaki Hívek!

2020. december 14.
3. adventi hét hétfő
Keresztes Szent János áldozópap és egyháztanító emléknapja

Evangélium Szent Máté könyvéből

Mt 21,23-27

Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték:
„Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?”
Jézus így válaszolt:
„Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?”
Azok tanakodni kezdtek egymás között:
„Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: »Hát akkor miért nem hittetek neki?« Ha pedig azt mondjuk: »Az emberektől«, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.”
Ezért ezt a választ adták Jézusnak:
„Nem tudjuk.”
„Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.

Elmélkedés

„Milyen hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked ezt a hatalmat?” (Mt 21,23)

Ádventi megtérésünk akkor mélyül el, ha nem csak a cselekedeteinket vizsgáljuk meg, hanem a szándékainkat is. Jézus tanításából tudjuk ugyanis, hogy Isten elsősorban a „szív” gondolatai szerint ítél meg minket. Előfordulhat, hogy rossz szándékainkat talán nem tudjuk kivitelezni, de az mérgezi lelkünket, s így bűnöket követünk el. De az is lehet, hogy jó szándékunk ellenére a cselekedeteink nem úgy történnek, ahogy szeretnénk. Ebben az esetben a jó szándék csökkenti bűneink súlyát.

A mai evangéliumban arról hallunk, hogy az írástudók és a nép vénei egy logikusnak tűnő, de alattomos kérdést tesznek fel Jézusnak: „Milyen hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked ezt a hatalmat?” (Mt 21,23). Ha erre azt válaszolja, hogy Ő saját hatalommal rendelkezik, mert „Ő az Isten Fia”, vagy azt, hogy „az Atya és én egy vagyunk”, akkor kimondják rá a halálos ítéletet, ahogyan ezt később Kaifás meg is tette (Mt 26,66). Jézus azonban itt megtagadja a választ, leleplezi gonosz szándékukat és megkérdezi: „Honnét volt János keresztsége? Az égből vagy az emberektől?” (Mt 21,25). Erre az írástudók nem mernek válaszolni, mert Keresztelő Jánost a nép Isten prófétájának tartotta. Ezért inkább nem mondják meg a véleményüket, hanem hazudnak: „Nem tudjuk”– felelik (Mt 21,27).

Mi az üzenet számunkra? Különleges esetekben, például, ha a kérdezőnek rossz a szándéka, vagy akkor és ott a kérdezőnek nincs joga megtudni az igazságot, akkor nem kötelező megmondani az igazságot. Ezekben az esetekben lehet ellenkérdést feltenni, ami a rossz szándékot vagy az illetéktelenséget leleplezi. Jakubinyi György megjegyzi, hogy az ellenkérdés Jézus idejében keleti szokás, szemitizmus volt. (Jakubinyi György, Máté evangéliuma, 236. old.)

Ádventi lelkiismeretvizsgálataink során megkérdezhetjük, hogy olykor, a mi kérdéseink mögött is, nem húzódik-e meg alattomos, gonosz szándék, amellyel másoknak kárt akarunk okozni. Ha igen, akkor ettől meg kell szabadulnunk. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha Jézus „szemével” próbálunk ránézni a másikra, őszintén mondjuk el a véleményünket, és engedjük, hogy a másik is kifejthesse a nézeteit. Az ellenszenvtől való megszabadulás legalább annyira hasznos az ellenszenvet a szívében hordozónak, mint aki felé irányul.

A mai napon az Egyház Keresztes Szent János (+1591) karmelita szerzetesre, egyháztanítóra emlékezik. Ő a „Kármelhegy útja” és „A Lélek sötét éjszakája” című műveiben leírja, hogy az embernek milyen testi és lelki megpróbáltatásokon kell keresztülmennie, hogy Isten szeretetének „tüzében” meg tudjon tisztulni bűneitől.