2022. december 7.
2. adventi hét szerda
Evangélium Szent Máté könyvéből
Abban az időben Jézus így szólt az őt követő emberekhez:
„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű –, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”
Elmélkedés
„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket!” (Mt 11,28)
Az előbb hallott evangéliumot (Mt 11,28–30) az Egyház a liturgikus évben többször is felolvassa. Jézus szavai azonban mindig újdonságot jelenthetnek számunkra, mert mindig más élethelyzetben és más évszakban szólnak hozzánk. Most elmélkedjünk azon, hogy ádventi időben, télen milyen üzenetet hordozhat számunkra.
Ádvent az új liturgikus év kezdete, a megtérés ideje, amikor a keresztény ember őszintén önvizsgálatot végez, szembenéz kísértéseivel, elismeri emberi gyengeségeit, bűneit, és jó elhatározásokat tesz a jövőre vonatkozóan. Ennek az önvizsgálatnak fontos része lehet az, hogy elgondolkodik azon, lelki fáradtságának milyen okai vannak. Szent Ágoston, amikor ezen gondolkodik, ezt írja: „Mi másért vagyunk fáradtak mindnyájan, hacsak nem azért, mert halandó emberek vagyunk, sárból készült edények hordozói, akik kölcsönösen szorongatjuk egymást?” (Aquinói Szent Tamás: Catena aurea I., 365. old.). Ezzel jelzi, hogy fáradtságunk egyik oka törékeny teremtett létünk, de egy másik okra is rámutat: „kölcsönösen szorongatjuk egymást”. Vagyis kölcsönösen terheket teszünk egymás vállára. Ilyen terhek lehetnek például az előítélet, az irigység, a harag, aminek a lángja gyűlöletbe csaphat át. Ezek nem is bűnök, hanem inkább lelkiállapotok, amelyek azonban nagy terheket jelenthetnek önmagunk és környezetünk számára.
Mit üzen nekünk Jézus? – kérdezhetjük. Az evangélium szerint Ő segít rajtunk. „Én megkönnyítelek titeket” (Mt 11,28) – mondja. Ez a „megkönnyítés” a legtöbb esetben nem azt jelenti, hogy csodával leveszi a nehéz élet által a vállunkra tett terhet. Ő úgy könnyít meg, hogy kegyelmével belülről megerősít minket, s így az élet terheit jobban tudjuk viselni. Ez a megerősítés történhet úgy, hogy kegyelme által felismerjük, meg kell változnunk ahhoz, hogy a környezetünk el tudjon fogadni minket. Sértettségünk korlátain túllépve meg kell bocsátanunk a másiknak, mert Jézus is mindig megbocsát nekünk. Miután ezt elismertük és kimondtuk, érezzük, hogy az addig viselt teher lecsúszik a vállunkról. Jézus „megkönnyít” minket.
Ádvent a megtérés ideje. Használjuk ki az időt! Ismerjük el gyengeségeinket, bűneinket, tegyünk jót. Bízzunk abban, hogy Jézus szavai a mi életünkben is valóra válnak. Miközben mások terheit viseljük, az egymás felé közvetített szeretet által Jézus leveszi rólunk terheinket.