2022. december 9.
2. adventi hét péntek
Evangélium Szent Máté könyvéből
Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez:
„Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak:
»Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.«
Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá:
»Ördöge van.«
Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá:
»Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!«
Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.”
Elmélkedés
„Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.” (Mt 11,19)
A mai evangéliumban arról hallunk, hogy a Jézus korában élő emberek az erkölcsi cselekedetek szempontjából milyen válogatósak voltak. Keresztelő Szent János viselkedését túl szigorúnak tartották. Azt mondták rá: „Ördöge van” (Mt 11,18), vagyis nem normális, „bolond” (Ortensio da Spinetoli: Máté, 343. old.). Jézust pedig „falánk, borissza embernek” (Mt 11,20) tartották. Hogyan értékeli a viselkedésüket Jézus, és hogyan kell a történetet a mi életünkre alkalmazni? – kérdezhetjük.
Jézus leleplezte ezeknek az embereknek a gyerekes viselkedését. A gyerekek ugyanis gyakran játszanak szerepeket, és erre buzdítják a társaikat is: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” (Mt 11,17). A gyerekeknél ez nem számít bűnnek, hiszen gyakran játszanak, és szerepeket is cserélnek, de érett felnőtteknél ez a magatartás elfogadhatatlan. Fontos megjegyzése Jézusnak az, hogy „Isten bölcsességét azonban művei igazolták. (Mt 11,19). Ami azt jelenti, hogy Isten örök bölcsessége Jézus magatartását magának Jézusnak a tettei által, később pedig Jézus követőinek tettei által igazolja (Jakubinyi György: Máté evangéliuma, 140. old.). Így például amikor a tanítványaival együtt elment a kánai menyegzőbe, vagy később, amikor betért Zakeus házába, nem szerepet játszott, hanem ezekben a cselekedetekben a családja és a másik ember felé irányuló szeretete fejeződött ki. Ezt a vallásos emberek megértették, csak azok nem, akik hitükkel nem tudtak azonosulni Vele, és szerepeket vártak tőle.
Ádvent a megtérés, a böjt, az imádáság és a jócselekedet ideje. Ha valaki komolyan veszi a böjtöt, és azt keresztény módon akarja élni, akkor az ő magatartását is hasonló megjegyzések kísérhetik, mint Jézus tetteit. Lesznek, akik túl szigorúnak tartják a lemondásait, de bizonyára lesznek olyanok is, akik engedékenynek tartják. A keresztény ember akkor jár el helyesen, ha tetteit nem a külső elvárások, hanem Jézus követése vezérli. Ez megakadályozza őt abban, hogy mások által elvárt szerepeket játsszon. Ha Jézust követi, akkor az ő életében is beigazolódik, amit Jézus önmagáról mond: Isten bölcsessége igazolni fogja őt.