2020-06-30-kedd

Kedves Újlaki Hívek!

2020. június 30.
13. évközi hét kedd

Evangélium Szent Máté könyvéből

Mt 8,23-27

Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót, Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették:
„Uram, ments meg minket! Elveszünk!”
Jézus így szólt hozzájuk:
„Mit féltek, kicsinyhitűek?”
Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett. Az emberek csodálkozva kérdezték:
„Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?

Elmélkedés

„Uram, ments meg minket! Elveszünk!” (Mt 8,25)

A mai evangéliumban Jézus egyik csodájáról, a vihar lecsendesítéséről olvashatunk. A csónakban ülő apostolok kétségbeesetten fordulnak Hozzá, Ő pedig parancsol a szélnek és a tengernek, s a vihar lecsendesedik. A Szentírással foglalkozó tudósok szerint a vihar lecsendesítésének üzenete az, hogy Jézus az Úr. Hatalma nem csak az emberi lelkekre, hanem a természet erőire is kiterjed (Jakubinyi György: Máté, 106. old.). Jézusnak ezt a hatalmát jelzi a tanítványok könyörgése is: „Uram, ments meg minket! Elveszünk!” (Mt 8,25)

A teológusok ennek a szentírási szakasznak később lelki értelmezést is adtak. A skolasztika fejedelme, Aquinói Szent Tamás, például a bárkát az Egyházhoz hasonlítja (Szent Tamás: Catena aurea I. 282. old.) A történelem folyamán az Egyház hajóját az üldözések viharai tépázzák. Néha talán úgy tűnik, mintha Jézus erről nem venne tudomást, mintha „aludna”. De nem kell félni, mert Jézus úgy is jelen van, ha nem látszik, és megakadályozza, hogy a hajó elsüllyedjen. S valóban, az Egyház a történelem nagy viharait kiállta, sőt ezekben a megpróbáltatásokban mindig meg is erősödött.

A mai világban is úgy tűnik, hogy az Egyház nagy viharba került. A világnak egyes részein, így Európában is, csökkenek a papi és szerzetesi hivatások. Ezeken a helyeken kevesebben járnak templomba, általában csökken a születések száma, s félő, hogy a nem keresztény vallású tömegek kerülnek majd túlsúlyba. Ezeknek a problémáknak a gyökere valószínűleg az, hogy a fogyasztói társadalom hatásai következtében az anyagi értékek háttérbe szorítják a szellemi és lelki értékeket. Ha az embereknek problémái vannak, már nem imádkoznak, nem Jézustól kérnek segítséget, hanem az emberi tudományban bíznak. A bárka képével élve: már nem szólítják meg Jézust, s így Jézus megnyugtató válaszát sem hallják meg.

Nekünk, keresztény embereknek úgy kell élnünk, hogy a velünk egy hajóban utazók lássák rajtunk, hogy mi az Isten jelenlétébe vetett hitünk és jelenlétének megtapasztalásának köszönhetően nem félünk, és ha kell, erről a tapasztalatról tanúságot is tudunk tenni.