Kedves Újlaki Testvérek!
2020. március 23.
4. nagyböjti hét hétfő
Evangélium Szent János könyvéből
Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken.
Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt.
Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.”
Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Elmélkedés
„Hitt az ember Jézus szavának és elment” (Jn 4,51 )
Sokat beszélünk ma a hit válságáról. Ezek az elbeszélések lehetőséget adnak arra is, hogy magáról a hitről, annak lényegéről is szóljunk. A keresztény tanítás szerint a hit mindig személyes döntést jelent, ami Istenre irányul és ami ezt jelenti: „Hiszek Neked”, vagy ahogy a Hiszekegyben valljuk: „Hiszek az Egy Istenben”. A „Benne” való hit azt jelzi, hogy nem Isten távoli tiszteletéről van szó, ami a Mindenség Ura előtti hódolatot jelenti, hanem a teljes személyes elkötelezettséget, odaadást, a Vele való együttérzés, és gondolkodás vágyát. Ezt a gondolatot fejezi ki Szent Pál apostol a filippiekhez írt levelében: „Ugyanaz az érzület legyen bennetek, ami Jézus Krisztusban volt.” (Fil 2,5)
Ennek ismeretében érthető meg a mai evangéliumban a kafarnaumi királyi tisztviselő viselkedése, aki a halálán levő fia gyógyulását kérte. Amikor Jézus azt mondja neki, hogy „Menj csak! Fiad él!” (Jn 4,50), János evangelista leírása szerint így cselekedett: „Hitt az ember Jézus szavának és elment”. (Jn 4,51) Ez az ember megérezte Jézus személyéből kiáradó szeretetet és ráhagyatkozott erre a szeretetre. Hitt abban, hogy Jézus a legjobbat akarja neki és nem engedi, hogy a fiát elveszítse.
Járvány idején mi is kafarnaumi királyi tisztviselő hitével fordulunk Jézushoz és bízunk abban, hogy megadja nekünk azt a gyógyulást, ami valóban a javunkra válik.
Szeretettel,
Ferenc atya
Hírek
Nem mindenkit tudunk e-maillel elérni, még újlaki híveink közül sem, csak azokat, akik korábban már jelentkeztek erre. Kérjük, szóljanak azoknak a testvéreknek vagy írjanak nekik, akikről feltételezik, hogy nem kapják ezeket a leveleket. Tudassák velük, hogy az erre való jelentkezés módja e-mailt küldeni a jelentkezes@ujlakitemplom.hu címre.
Megismételjük, hogy most minden estére javasoljuk a lelki találkozások leghatékonyabb módját, a közös imádságot. Családjaink körében, vagy egyedül, esetleg egy kereszt vagy egy szál égő gyertya előtt, egymással lelkileg összekapcsolódva
este 8 órakor, 1 tized rózsafűzért imádkozzunk a betegekért.
A titok, a nagyböjtre lelkületére és a terjedő vírus okozta fájdalmakra és reményre nyissa rá a szívünket: „Aki érettünk a keresztet hordozta”. Tehát az Üdvözlégyet imádkozva, amikor Jézus nevéhez érünk, így kiegészítve mondjuk: „… áldott a Te méhednek gyümölcse, Jézus, aki érettünk a keresztet hordozta. …”
Szentmise: A mai szentmise is már felkerült / most kerül fel a YouTube csatornára, ami ide kattintva érhető el.
Mostantól kezdve a szentmisékben, tekintettel arra, hogy az Újlaki Testvérek nem tudnak személyesen jelen lenni és valóságosan áldozni, az áldozás után elmondjuk a lelki áldozás imáját, amit főpásztorunk, Erdő Péter bíboros úr adott számunkra:
„Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy
a legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Mindennél jobban szeretlek és vágyom rá,
hogy a lelkembe fogadhassalak.
Mivel most nem tudlak
szentségi módon magamhoz venni,
jöjj, legalább lelki módon, a szívembe!
Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled!”