2020-03-24-kedd

Kedves Újlaki Testvérek!

2020. március 24.
4. nagyböjti hét kedd

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 5,1-16

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák.
Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett.
Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!”
Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen.
Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.

Elmélkedés

„Nincs emberem”  (Jn 5,7)

A mai evangéliumnak van egy olyan mondata, ami elgondolkodtat minket. Amikor Jézus megkérdezi a 38 éve beteg embert, hogy „akarsz-e meggyógyulni”, akkor ő nem azt mondja, hogy „igen, akarok”, hanem kimondja azt ami lelkét a legjobban nyomja: „Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire odaérek, már más lép be előttem.” (Jn 5,7) Ez a mondat jelzi, a betegségénél is jobban fáj neki, hogy egyedül van, hogy magányos, hogy „nincs embere”.  Jézus az emberévé válik, nem úgy, hogy odaviszi a vízhez, ami talán fizikailag segít rajta, hanem úgy, hogy lelkileg is meggyógyítja őt. „Kelj fel, fogd ágyadat, és járj” (Jn 5,8) – mondja.

Ha valaki kórházakban jár, hasonlót tapasztalhat, mint amit ez a béna ember mondott. Ha beszélgetni kezd azt ott levő emberekkel, különösen azokkal, akik régóta vannak a kórházban és talán esélyük sincs a gyógyulásra, akkor azok nem is betegségükről beszélnek, hanem sokkal inkább arról, hogy bár vannak rokonaik, ismerőseik, de nem látogatják őket. Az evangélium szavaival: „nincs emberük”. Ott van a fényképük az ágyuk melletti kis asztalon, nézik is őket, de azok nem látogatják meg őket. Ez azért is mérhetetlenül fáj nekik, mert egészen biztosan beszélnek róluk a környezetüknek, dicsekednek is velük, de ha azok nem látogatják őket, akkor hiányuk még fájdalmasabbá válik.

Járvány van. Ilyenkor minden hiánya még jobban fáj az embernek, az is ha „nincs embere”. Próbáljunk összefogni és egymás embereivé válni.

Szeretettel,
Ferenc atya