2022. november 18.
33. évközi hét péntek
Evangélium Szent Lukács könyvéből
Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik:
„Írva van:
»Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.«”
Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta tanítását.”
Elmélkedés
„Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” (Lk 19,46)
A mai evangéliumi részt sokszor szokták idézni, amikor a haragról, mint érzelemről beszélnek. Mert a harag lehet „szent” is, amikor egy érték védelmére irányul. A történet szerint ugyanis az általában szelíd Jézus bemegy a Jeruzsálemi templomba és kiűzi a kereskedőket és pénzváltókat, miközben ezt mondja nekik: „Írva van: »Az én házam az imádság háza.« Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” (Lk 19,46). Az emberben felmerül a kérdés, hogy Jézus miért volt ilyen elítélő ezekkel az emberekkel szemben, hiszen a munkájukat végezték.
A Szentírás magyarázói szerint az eset a templom külső részén, a „pogányok udvarában” történt, ahol az előírások szerint kereskedők és pénzváltók is tartózkodhattak. A kereskedők az áldozathoz használt eszközöket árulták, a pénzváltók pedig a templomadó befizetéséhez az idegen pénzeket sékelre váltották. A templomban való üzletelésből a papok is hasznot húzhattak (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 415. old.). Az árusok és pénzváltók tehát nem követtek el törvénysértő cselekedetet, de mégis akadályozták, hogy a templomban annak eredeti rendeltetése szerint az emberek találkozhassanak az Úrral. Jézus Izajás prófétát idézi: a templom az „imádság háza” (Iz 56,7). Az imádság házába pedig csak úgy lehet belépni, ha az ember lelkileg felkészül az Istennel való találkozásra. Az árusok és a pénzváltók ezt a felkészülést akadályozták meg.
Lukács evangélista azt is leírja, hogy Jézus „mindennap” ott tanított a pogányok udvarában (Lk 19,47), majd hangsúlyozza, hogy „az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta tanítását” (Lk 19,48). A nép odaadó figyelme jelzi, hogy a templomba zarándokoló embereknek is az volt a vágya, hogy mielőtt a templomba lépnek, lelkileg felkészüljenek a találkozásra.
Mit üzen számunkra ma az Evangélium? Mi is gyakran úgy lépünk be a templomba, hogy lelkileg nem vagyunk felkészülve az Istennel való találkozásra. Nem az a baj, hogy napi gondjainkat, terheinket magunkkal visszük, hanem az, hogy azokat nem tárjuk fel Isten előtt, nem Tőle várjuk a válaszokat. Sok esetben még az is előfordul, hogy helytelen magatartásunkhoz várunk Istentől megerősítést. Így a bennünk levő feszültségek nem oldódnak fel, azokat tovább visszük magunkkal. Azért mondja Jézus, hogy a templom az „imádság háza”, hogy imádság közben tudjuk életünk nehéz helyzeteit az Ő szemével nézni, és így a szívünkben meghalljuk az Ő válaszait is.