2022-10-03-hétfő

2020. október 3.
27. évközi hét hétfő

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 10,25-37

Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt:
„Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Jézus így felelt:
„Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?”
A törvénytudó így válaszolt:
„Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.”
Jézus ezt mondta neki:
„Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.”
A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól:
„De hát ki az én felebarátom?”
Válaszul Jézus ezt mondta neki:
„Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel:
»Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.«
Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?”
A törvénytudó így válaszolt:
„Aki irgalmasságot cselekedett vele.”
Jézus így folytatta:
„Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

Elmélkedés

„De hát ki az én felebarátom?” (Lk 10,29)

A mai evangéliumi részben az egyik írástudó felteszi a kérdést: “De hát ki az én felebarátom? (Lk 10,29). Vagyis: kit kell úgy szeretnem, mint önmagamat? Jézus a kérdésre válaszolva elmondja az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet arról az emberről, akit a Jerikó felé vezető úton rablók fosztottak ki, véresre vertek, otthagytak és aki mellett többen elmentek. Egy idegen, egy más népből való, egy szamaritánus lesz az, aki belebotolva segít rajta, így vele került felebaráti kapcsolatba a segítségre szoruló.

A Szentírás magyarázói felhívják figyelmünket arra, hogy ebben a példabeszédben Jézus több fontos tanítást is ad számunkra. Az egyik az, hogy felebarátnak nem az tekintendő, aki vérségileg közel áll hozzánk, vagy aki szimpatikus vagy kedves számunkra, hanem az, akivel találkozunk, és aki éppen rászorul a segítségre. Őt kell úgy szeretni, mint önmagunkat. A másik fontos üzenet az, hogy a szeretet nem csupán érzelmet jelent, hanem sokkal inkább jóakaratot és áldozatot. Amit tesz ez a szamaritánus, az mind áldozat. Áldozatot hoz az idejéből, a pénzéből, sőt még az életét is kockáztatja, hiszen azáltal, hogy megáll, és foglalkozik a kirabolt emberrel, ő is veszélybe kerül.

Hogyan lehet ezeket a gondolatokat a mi életünkre alkalmazni? Mi nagyon sokszor meg akarjuk válogatni felebarátainkat, mint ahogy a barátainkat. A barátság valóban személyes kapcsolatra épül. Idő kell hozzá, míg kialakul, és nem lehet a másikra erőltetni. A barátot könnyű szeretni is, hiszen viszonozza a szeretetünket. A felebarátunkká lesz azonban bárki azok közül is, akivel éppen találkozunk.

Így felebarátunk lehet az egyedülálló szomszéd is, aki törődésre, vigasztalásra szorul, egy koldus is, aki ennivalót kér tőlünk, és a munkatársunk is, aki mellettünk dolgozik, aki nehézségekkel küszködik. A barátot gyakran keresni kell, a felebarát a gondjaival bizony ott áll mellettünk. Nehéz időket élünk, egyre több az útszélre került ember. És mintha a világ a nagy plakátjaival, csillogó kirakataival próbálná elterelni a figyelmünket róluk. Vegyük észre őket, segítsük őket, hozzunk értük áldozatot! Így teljesítsük a felebaráti szeretet parancsát.