2020-09-03-csütörtök

Kedves Újlaki Hívek!

2020. szeptember 3.
22. évközi hét csütörtök
Nagy Szent Gergely pápa és egyháztanító emléknapja

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 5,1-11

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz:
„Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.”
„Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.”
Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt:
„Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.”
A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba:
„Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”
Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.

Elmélkedés

„Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” (Lk 5,10)

A mai evangéliumi részben arról hallunk, hogy Jézus Pétert társaival együtt halászni hívja, meghagyván, hogy „evezz a mélyre”, és társaival együtt vesse ki a hálót. Péter, bár jelzi, hogy egész éjszaka nem fogtak semmit, mégis engedelmeskedik Jézusnak. A sikeres halászat után leborul Jézus lábához, és ezeket a szavakat mondja: „Uram menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok” (Lk 5,8), de Jézus „bátorságot önt” belé: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” (Lk 5,10). Az evangéliumot olvasva több kérdés is felvetődhet bennünk. A sikeres halászat után Péter miért érzi magát bűnösnek, és mi a történetnek az üzenete az Egyház számára?

A Szentírás tudósai felhívják a figyelmet arra, hogy Péter a csoda láttára megérzi, hogy Jézus természetfeletti hatalommal rendelkezik, és ennek hatásárára érzi át saját gyengeségét, bűnösségét. Olyan élményben van része, mint Izajás prófétának, amikor a Jeruzsálemi templomban így kiáltott fel: „Jaj nekem, mert tisztátalan ember vagyok” (Iz, 6,5) (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 111. old.). Az élmény Péter küldetése szempontjából is fontos, hiszen Jézus ebben a helyzetben adja neki a küldetést: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel! (Lk 5,10). Péternek tehát az lesz a feladata, hogy Jézusra hagyatkozva „a mélyre evezzen”, azaz Jézusról tanúságot tegyen. Tanúságot kell tennie arról, hogy Jézusban feltárult Isten szentsége és szeretete. Ez a szeretet minden cselekedetének indítéka és forrása.

Mit üzen számunkra az evangéliumi rész? A leírás szerint Péter kapja a feladatot, hogy evezzen a mélyre, és ő az, aki leborul Jézus előtt, de mellette ott vannak az apostolok, akik szintén küldetést kaptak. Jézus azt mondja nekik, hogy „vessétek ki a hálótokat” (Lk 5,4). Péter a többiek nevében is szól, amikor azt mondja: „egész éjszaka fáradoztunk és nem fogtunk semmit” (Lk 5,5). Végül pedig az Evangélium így zárja a történetet: a tanítványok „partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust” (Lk 5,11). A többes szám használata jelzi, hogy a küldetés nemcsak Péternek, hanem az apostoloknak is szól.

A mai napon az Egyház Nagy Szent Gergely pápára (540 – 604) emlékezik, aki könyvet is írt a papok számára „A lelkipásztorkodás törvénykönyve” címmel. Ennek az egyik legfontosabb üzenete, hogy a lelkipásztori munka alapja: a pásztor, a „halász” ismerje Jézust, és erről az ismeretről tegyen tanúságot.