
Kedves Újlaki Hívek!
2020. szeptember 6.
Évközi 23. vasárnap
Evangélium Szent Máté könyvéből
„Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
Elmélkedés
„Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet.” (Mt 18,15)
A mai evangéliumi rész közösségi életünk egyik legnehezebb, legkényesebb kérdésével, a testvéri figyelmeztetéssel foglalkozik. Mit tegyünk akkor, ha észrevesszük, hogy valaki a közösségen belül bűnt követ el? Tegyünk úgy, mintha észre se vettük volna? Akkor nem lesz sértődés, nem fognak szidni minket, hogy beleütöttük valamibe az orrunkat. Vagy ha szólunk, hogyan szóljunk? Árnyaltan fogalmazva, hogy a másik meg ne sértődjön, vagy pedig nyersen, példát mutatva, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő?
Az Evangéliumot olvasva megkapjuk ezekre a kérdésekre a választ. Az első, amit kiolvashatunk, hogy nem hunyhatunk szemet az elkövetett bűn felett, mert felelősek vagyunk azért, aki a bűnt elkövette. Azonban nem mindegy az, hogy miképpen figyelmeztetjük őt. Érezze, hogy a figyelmeztetés érte történik: „Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet.” (Mt 18,15). Jézus tovább fűzi a gondolatot: ha nem hallgat rám, mint egy személyre, akkor mások jelenlétében kell őt figyelmeztetni: „vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot” (Mt 18,16). Ez nem jelent feltétlen megszégyenítést. Az elkövetőnek tudnia kell, hogy nemcsak én vélekedek így, hanem mások is, a közösség tagjai is. S végül, ha a közösség egészére sem hallgat, akkor úgy kell tekinteni, mintha nem tartozna a közösséghez: „vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos” (Mt 18,17). Ez nem jelenti azt, hogy a közösség közösíti ki őt, hanem ő saját maga határolja el magát a közösségtől. Aki nem fogadja el egy közösség életét, az saját magát helyezi kívül magán a közösségen, ő szünteti meg a testvéri egységet. Az evangéliumi gondolatot úgy lehetne összefoglalni, hogy felelősséget kell éreznünk azért, aki megbántott minket, és ezért helyes módon a változás lehetőségét nyitva hagyva, és a meggyőzés módszerét alkalmazva, de ki kell mondani az igazságot. Ha figyelmesen hallgattunk a mai olvasmányra, Ezekiel próféta is pontosan erre a felelősségre hívja fel figyelmünket. Kemény szavakat használ. Ha valakit nem figyelmeztetünk az emberi gyengeségeire, bűneire, vagy tudatlanságára, és „így istentelen marad”, akkor Isten az ő bűneit tőlünk kéri számon, ha azonban mi mindent megteszünk azért, hogy a másik megtérjen és megismerje az igazságot, akkor nem vagyunk már felelősek azért, ha a rossz úton marad (Ez 33,7-10).
Ha az evangéliumi részt olvassuk, felmerülhet még egy fontos kérdés: Vajon ez a kirekesztés nincs-e ellentétben a Mennyei Atya szeretetével, aki a legvégső határig elmegy, amikor egy ember üdvösségéről van szó? Erre azt mondhatjuk, hogy Jézus tanítása szerint is el kell mennünk a végső határig, nem szabad lezárni a másik előtt a lehetőséget, de azt jelezni kell, hogy meg kell változnia, ha a közösség tagja akar maradni. Másrészt pedig, Jézus tanítása szerint nemcsak az egyénért vagyunk felelősek, hanem felelősek vagyunk magáért a közösségért is. És a közösségért érzett felelősség is azt diktálja, hogy ha valaki rosszat tett, annak azt el kell ismernie.
Végül egy példa, amivel a mi keresztény környezetünkben is találkozhatunk. Mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy rosszat mondjunk arról, aki nincs jelen, de akit szemtől szembe még nem figyelmeztettünk semmire, aki tehát a közösség tagja. Aki ha éppen jelen lenne, akkor nem szólnánk neki, mert az kényelmetlen lenne, de ha nincs jelen, akkor viszont nyugodtan beszélünk az ő hibáiról másoknak. Az egyik ismerősöm mondta, hogy a baráti körükben ez a szokás bizony elterjedt, amit „kibeszélésnek”, „pletykának” is szoktak mondani. Úgy védekeztek ellene, hogyha valaki rosszat mondott a másikról a távollétében, akkor a többiek a kezüket a szájuk elé tették, úgy jelezték, hogy legyen óvatos azzal, amit mond. Ez a jelzés elég volt ahhoz, hogy az elkövető abbahagyja a szidalmát.
A mai napon köszönjük meg Jézusnak, hogy az egymás iránti, és a közösség iránti felelősségre tanított minket, és tegyünk meg mindent azért, hogy a mi életünk és közösségi életünk is gazdagabb legyen.
Szeretettel
Ferenc atya
Hírek
Az elkövetkező napokban közreadjuk Plébániánk állandó programjait a tanév kezdetével. Most csak egyre hívjuk fel a figyelmet: kedd esténként bérmálási előkészítő lesz.
Ha más is szeretne levelet kapni, küldjön e-mailt ide: jelentkezes@ujlakitemplom.hu
Szentmiséink: https://www.youtube.com/playlist?list=PLF_JNXPr6UpLeRHYjaB9ExnLOdN7SOuGl
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/groups/1758977171088845/
Újlaki Hangok legfrissebb száma: http://www.ujlakitemplom.hu/pdf/202009.pdf
Bankszámlánk: Budapest-Újlak SB Plébánia, OTP 11702036-20546803
Plébániánk honlapja: www.ujlakitemplom.hu