2020-09-16-szerda

24. évközi hét szerda
Szent Kornél pápa és Szent Ciprián püspök vértanúk emléknapja

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 7,31-35

Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez:
Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz:
Furulyáztunk, de nem táncoltatok.
Siránkoztunk, de nem zokogtatok.
Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!” Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.

Elmélkedés

„Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolják.” (Lk 7,35)

A mai Evangéliumban Jézus ítéletet mond a farizeusok és az írástudók felett, mert nem ismerték fel Keresztelő Jánosban az Úr prófétáját, és nem ismerték fel benne az Emberfiát. Azt az Emberfiát, akiről Dániel próféta úgy jövendölt, mint a végidőben eljövő Fölségesről, aki a végítélet napján az Ősöreg jobbján ül hatalommal és dicsőséggel (Dán 7,13-18). Ha valaki Jézus szavait hallja, felmerül benne a gondolat, hogy milyen hibát követtek el a farizeusok és az írástudók, hogy nem ismerték fel benne a Messiást és nekünk mit kell tennünk azért, hogy hozzájuk hasonló hibákat ne kövessünk el?

Jézus egy érdekes példával kezdi bemutatni a farizeusok és az írástudók bűnét. A tereken játszadozó gyerekekhez hasonlítja őket, akik közömbösen fogadják a másik törekvéseit. Aztán rámutat arra, hogy a nemzedék fiai előítélettel viselkednek azok iránt, akik nem pont úgy gondolkodnak, mint ők. Keresztelő János szigorú böjtöt tartott, erre azt mondták rá, hogy „ördöge van” (Lk 7,33), Jézus együtt evett és ivott a hétköznapi emberekkel, akik között voltak bűnösök is, erre azt mondták róla: „falánk borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja” (Lk 7,34). Nem értették meg, hogy Jézus azért jött, hogy a bűnösöket a vétkeiktől megváltsa. Jézus ezért töltött sok időt velük és kimutatta szeretetét irántuk.

Van ennek az Evangéliumnak egy olyan részlete, amivel érdemes külön is foglalkozni. Jézus a példabeszédet ezekkel a szavakkal zárja: „Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolják” (Lk 7,35). A Szentírás értelmezői szerint éppen az egyszerű emberek – akik között voltak bűnösök is -, voltak azok, akik nem voltak közömbösek Jézus iránt és így képesek voltak felismerni benne a Messiást. Más szavakkal: képesek voltak felismerni „Isten bölcsességét”. Az eredeti görög szövegben csak a „bölcsesség” szó szerepel, amit azonban Isten bölcsességeként értelmezhetünk ma (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 174. old.). Ők tehát az „Isten fiai”, vagyis gyermekei, akiket a végítéletkor majd a lakodalmas asztalnál vendégként fogadnak (Lk 14,15-24).

Mit üzen számunkra a mai Evangélium? Nagyon sokszor mi is hajlamosak vagyunk arra, hogy rossz szemmel nézünk azokra, akik még nem tértek meg, és ezért cselekedeteikben sok kivetnivaló található és nem gondolunk arra, hogy a megváltásra nekik különösen nagy szükségük van. Jézus nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem hogy a bűnösöket. Ha ugyanis a bűnösök Isten szeretetét megtapasztalják, akkor talán képesek lesznek arra, hogy az életükön változtassak, megtérjenek. Egy önmagát tisztának érző ember, hacsak önmagát nem Jézus szeretetének tüzében szemléli, nehezebben tud megtérni.

A mai napon az Egyház két vértanúra, Szent Kornél pápára (kb. 180 – 253) és Szent Ciprián püspökre (kb. 210 – 258) emlékezik, akik képesek voltak Jézus szeretetét felismerni és életüket áldozták érte.