2020-09-23-szerda

Kedves Újlaki Hívek!

2020. szeptember 23.
25. évközi hét szerda
Pietrelciai Szent Pio áldozópap emléknapja

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 9,1-6

Jézus összehívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott nekik az ördögök felett és a betegségek gyógyítására.
Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Meghagyta nekik: „Semmit se vigyetek az útra: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt! Két ruhátok se legyen!
Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok! De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost, és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük!” Azok útra keltek, bejárták a falvakat. Hirdették mindenütt az evangéliumot, és meggyógyították a betegeket.”

Elmélkedés

„Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket.” (Lk 9,2)

Jézus, miután kiválasztotta apostolait és azok megismerték életét és tanítását, elküldte őket, „hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket” (Lk 9,2). Küldetésükhöz hozzátartozott a szegénység vállalása és az, hogy fogadják el jó szívvel azt, amivel vendégül látják őket. Ha pedig nem fogadják be őket, akkor hagyják el a helységet, és folytassák tovább útjukat.

A mai evangéliumi részben több olyan gondolat van, amely a keresztény misszió (küldetés) szempontjából fontos üzenetet hordoz magában. Az egyik ilyen fontos részlet az, hogy Jézus „erőt” és „hatalmat” adott apostolainak a démonok kiűzésére és a betegségek gyógyítására. Ez azt jelenti, hogy saját erejében és hatalmában részesítette őket (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 209. old.). Így a küldötteknek nem jelentett korlátot saját egyéni gyengeségük, mivel ráhagyatkozhattak Jézusra, aki megerősíti őket.

A Jézusra való teljes ráhagyatkozás volt az alapja a szegénység radikális vállalásának is. Jézus azáltal, hogy a legfontosabb dolgok hordozását (bot, tarisznya, kenyér, pénz) sem engedte meg apostolainak, felhívta a figyelmüket arra, hogy teljesen Őrá kell hagyatkozniuk. Életüket és az életük fenntartásához szükséges dolgok biztosítását Isten gondviselésére kellett bízniuk (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 210. old.).

A harmadik üzenet az lehet, hogy a tanítványoknak el kellett fogadniuk azt a helyzetet is, amikor elutasítják őket. Ilyen esetben más városokba kellett menniük. A Szentírás magyarázói felhívják a figyelmet arra, hogy a lábra ragadt por lerázását nem szabad egy megátkozás kifejezésének tekinteni, inkább egy olyan gesztusnak, amikor azt a másikat mintegy egyedül hagyjuk, hogy gondolkozzon el a tettén. Az erőszakos térítés ellentétes a szeretettel (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 211. old.).

Mit üzen számunkra ez az evangéliumi rész? Korunkban sokat beszélünk arról, hogy földrészünk, Európa, missziós területté vált. Ránk is érvényesek Jézus szavai. Küldetésünket nekünk is Istenre hagyatkozva, emellett azonban mások támogató közreműködését elfogadva kell végeznünk, és elutasításban is részesülhetünk. Új lelkiségi vonása korunknak, hogy a szavak ereje gyengült, a személyes példák kisugárzó hatása pedig nőtt (Szent VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi, 21.).

A mai nap szentje, Pietrelcinai Szent Pio kapucinus szerzetes atya (1887-1968) is a hívekre gyakorolt hatását imádságos életének és másokért vállalt áldozatainak köszönhette. Ez formálta ki benne azt a belső érzéket, hogy belelátott az emberek lelkébe, és jó tanácsokat tudott nekik adni (Imaórák liturgiája, IV. 1351. old.).