2020-09-26-szombat

Kedves Újlaki Hívek!

2020. szeptember 26.
25. évközi hét szombat
Szent Kozma és Damján vértanúk

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 9,43b-45

Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket:
„Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.”
De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.

Elmélkedés

„Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.” (Lk 9,44)

A tegnapi evangéliumi részben arról hallottunk, hogy Jézus először jövendöli meg szenvedését (Lk 9,22), a maiban jövendöli meg azt másodszor: „Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.” (Lk 9,44). Ha elmélkedni akarunk a szövegen, felmerülhet bennünk a kérdés: Mi az, amit Jézus nagyobb nyomatékkal megismétel, és mi az, ami új a második jövendölésben az első jövendöléshez képest?

A Szentírás magyarázói a mai evangélium esetében is felhívják a figyelmet az igemódok fontosságára. A magyar nyelv az utóbbi időben nem használja a szenvedő igemódot, ezért a Jézus szenvedésére vonatkozó szavak nem jelzik, hogy az emberi cselekedet mögött Isten szándéka áll. A mai evangélium fordításában arról hallunk, hogy Jézust mások „kezére adják”, vagy „átadják”, vagy „kiszolgáltatják”. Az eredeti görög szövegben az „átadni” ige itt is szenvedő szerkezetben van, amely jelzi, hogy az esemény mögött Isten szándéka található. A magyar nyelv ezt régen így adta vissza: Jézus az emberek kezére „adatik” (passivum teologicum) (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 236. old.).

Új gondolat a mai evangéliumban, hogy az apostolok azért nem értették meg Jézus szavait, mert „igazi értelme rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől„ (Lk 9,44). A Szentírás tudósai azonban azt is hangsúlyozzák itt, hogy Jézusnak a szenvedésre utaló szavai csak a feltámadásáig maradtak rejtve előttük. A feltámadt Jézus az ószövetségi írásokra hivatkozva megmagyarázta nekik, hogy a szenvedő Messiás része volt Isten tervének (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 236. old.).

Mi az üzenet számunkra? – kérdezhetjük. Az Istentől távol levő ember számára Jézus szenvedése és az emberi szenvedés is értelmezhetetlen, értelmetlen, abszurd. Mély hitre, Istennel való személyes kapcsolatra van szükség ahhoz, hogy az ember felismerje: Jézus a szenvedése által mutatta meg a legteljesebb módon az irántunk való szeretetét, és mi is a másikkal való együttszenvedésben és a másikért vállalt szenvedésben is meg tudjuk élni a szeretetünket. A szenvedés és a másokért vállalt szenvedés az a közös tapasztalat, amely rávezet minket arra, hogy szeretetre vágyunk és ezt egymás terheinek hordozása közben átélhetjük.

A mai nap szentjei Szent Kozma és Szent Damján (+303) ikerpár, akik orvosként különös módon közel tudtak kerülni a szenvedő Jézushoz és a szenvedő emberekhez. Vértanúságukkal is ezt a szeretet fejezték ki.