2022. szeptember 23.
25. évközi hét péntek
Evangélium Szent Lukács könyvéből
Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük:
„Kinek tartanak engem az emberek?”
Ők így válaszoltak:
„Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte:
„Hát ti kinek tartotok engem?”
Péter válaszolt:
„Az Isten Fölkentjének.”
Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte:
„Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Elmélkedés
„Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.” (Lk 9,22)
A mai evangéliumi rész Jézus életének egyik fontos eseményével ismertet meg minket: Jézus először jövendöli meg szenvedését. Az eseményt megelőzi apostolaihoz intézett kérdése: „Hát ti kinek tartotok engem?” (Lk 9,20). Amikor Péter megvallja hitét, akkor kezd beszélni az előtte álló szenvedésről és halálról. A történetet hallva felvetődhet bennünk a kérdés: Miért „kellett” Jézusnak sokat szenvednie? Hiszen megtehette volna, hogy hatalmával elkerüli azt.
A Szentírás értelmezői rámutatnak arra, hogy Jézus küldött volt, az Atya akaratát teljesítette. Jézus tragikusnak látszó sorsa mögött nem emberi erők állnak, hanem maga az Isten, aki elküldte Fiát, hogy tanúságot tegyen a szeretetéről. Egy bűnös hatalmi struktúrákra épülő világ azonban ezt a szeretetet elutasította, ezért Jézus sorsa előre látható volt. Később a Lukács által írt evangéliumban ez a „kellett” szó megismétlődik, amikor Jézus az Emmauszba tartó kiábrándult tanítványoknak ezt mondta: „Nem ezt kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen Isten dicsőségébe?” (Lk 24,26). A „kell” szó Isten akaratának teljesítésére utal (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 222. old.).
A Szentírás tudósai arra is felhívják a figyelmet, hogy Jézusnak a feltámadásra utaló szava is az Atya akaratának teljesítésére utal. Az eredeti görög szövegben nem azt mondja, hogy az Emberfia „feltámad”, hanem azt, hogy az Atya támasztotta fel. A „feltámasztani” görög ige szenvedő alakja jelzi, hogy Jézus feltámadása „Isten műve” volt, amely jelzi, hogy elfogadta Jézus áldozatát, amely rávilágít a Jézust megölő emberek bűneire is (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 222. old.).
Mi az üzenet számunkra? – kérdezhetjük. A mi életünk sem véletlen események sorozata, hanem üdvösségtörténet. Ez azt jelenti, hogy Istennek velünk kapcsolatban is vannak tervei, „álmai”, amelyek hatással lehetnek környezetünk életére is. A mi feladataink közé tartozik, hogy ezt az Istentől jövő útmutatást felismerjük, és együtt dolgozzunk az Ő kegyelmével. Természetes, hogy Isten egyéni szabadságunkat tiszteletben tartja, de ha biztosan felismerjük, hogy Isten meghívott minket egy feladatra, akkor mi is érezhetjük a szívünkben, a lelkiismeretünkben, hogy valamit meg „kell” tennünk.