2022. szeptember 28.
26. évközi hét szerda
Evangélium Szent Lukács könyvéből
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá:
„Követlek, bárhová mégy.”
Jézus így válaszolt:
„A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel:
„Kövess engem!”
Az így válaszolt:
„Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.”
„Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki:
„Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.”
Jézus így válaszolt:
„Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Elmélkedés
„Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62)
A mai evangéliumi részben Jézus arról beszél, hogy mit kíván azoktól, akik követőivé akarnak válni. Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy a meghívott nem szabhat feltételeket, hanem el kell indulnia Jézus után. A meghívottnak vállalnia kell a kiszolgáltatottságot, el kell szakadnia szülői családjától, és nem szabad hátratekintgetnie, hanem csak előre.
A Szentírás magyarázói néhány olyan részletre hívják fel a figyelmet, ami a szöveg mélyebb megértését segítheti. Az egyik az, hogy Jézus tanítványainak életformája eltér a korabeli mester-tanítvány kapcsolat szerinti élettől. Jézus tanítványa nem csupán tudást kap a Mesterétől, hanem életmódot: úgy kell élnie, mint a Mesterének. Jézus tehát „egzisztenciális döntést” kíván követőitől (Ortensio da Spinetoli: Lukács, 354. old.). Ehhez hozzátartozik a kiszolgáltatottság és az eszköztelenség vállalása is.
A másik fontos részlet az, hogy Isten országa mindenhez képest elsőbbséget élvez. A követőnek el kell szakadnia családjától. Még arra sem hivatkozhat, hogy el kell temetnie saját apját. Itt megjegyezhetjük, hogy amikor Jézus azt mondja, hogy, „ Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat (Lk 9,60), akkor Ő a „lelki értelemben halottakról” beszél, tehát azokról, akik távol vannak Istentől, akik nem követik Jézust (Ortensio da Spinetoli: Lukács, 354. old.).
A harmadik fontos részlet az, amikor a szántó ember példáját hozza: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62). A hátratekintés ebben az esetben a cél elvesztését jelenti, ami elbizonytalanodást válthat ki az emberből. Érdekes összevetni az ószövetségi próféták és Jézus viselkedését tanítványaikkal szemben. Illés megengedi tanítványának, Elizeusnak, hogy búcsút vegyen családjától (1Kir 19,20), Jézus nem. Ebben fejeződik ki az, hogy aki Isten országa szolgálatába áll, annak szakítania kell a múltjával (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 246. old.).
Hogyan lehet ezt a mi életünkre alkalmazni? Az egyik üzenet az, hogy ha Jézus követőjévé válunk, akkor előre kell tekintenünk, mert különben „szívünk megosztottá válik”, elbizonytalanodunk, és akkor nem tudunk előre haladni. A másik tapasztalatunk az, hogy minden feltételszabásban van valami elutasítás: „igen, de…” ami a legtöbb esetben végül a nem-et jelenti. Ha Isten hív, akkor annak nem szabad ellene mondanunk, ilyen bujtatott módon sem.