2021-02-02-kedd

Kedves Újlaki Hívek!

2021. február 2. kedd
Urunk bemutatása, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 2,22-40

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja:
„Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.”
Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához:
„Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.

Elmélkedés

„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat” (Lk 2,29-30)

A mai napon Urunk Jézus templomi bemutatására emlékezünk, s ezt az ünnepet Gyertyaszentelő Boldogasszonynak is nevezzük. A Szentírás üzenete szerint a Boldogságos Szűz Mária és Szent József elvitték Jézust születése után 40 nappal a Jeruzsálemi templomba, hogy a törvény előírása szerint „bemutassák” Istennek. Az esemény hátterében az állt, hogy Mózes törvénye szerint minden elsőszülött fiú a papi szolgálatra volt szentelve. Mivel azonban a papi szolgálatot csak a leviták végezték, ezért a szülőknek a gyermeket ki kellett váltani az Úrtól (Kiv 13,13). Jézus Isten Fia volt, azért Lukács evangélista nem „kiváltásról”, hanem „bemutatásról” ír (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 57. old.).

Az esemény szépségét a találkozások adják meg. A Mennyei Atya találkozik a Fiúval, az Apostoli Hitvallás képét használva a „Világosság a Világossággal”. Ezzel a történet nem zárul le, mert ebből a világosságból, vagy más szóval isteni szeretetből részesül két idős ember, az agg Simeon és Anna próféta asszony. Simeon ígéretet kapott, hogy addig nem hal meg, amíg nem találkozik az Üdvözítővel, Anna próféta asszony pedig nem hagyta el a templomot, ”böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal” (Lk 2,37). Ők részesülnek az Atya és Fiú találkozásának öröméből. Simeon ezeket a szavakat imádkozva ad hálát Istennek: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat” (Lk 2,29-30).

A történeti leírások szerint a gyertyaszentelő elnevezés a V. századig vezethető vissza, amikor a keleti Egyházhoz tartozó Alexandriai Szent Cirill (+444) ezen az ünnepen arról tartott szentbeszédet, hogy „Égő lámpással ünnepeljük a nap misztériumát”. Az égő gyertya jelzi, hogy Urunk Jézus Krisztus a nemzetek világossága, aki azért jött, hogy utat mutasson az emberek számára és megvilágítsa az embert.

Mit tehetünk azért, hogy a kiáradó szeretet fénye a mi arcunkat is megfényesítse? A választ Simeon és Anna próféta asszony példája adhatja meg. Ők azért találkozhattak a megszületett Üdvözítővel, és azért részesülhettek a szeretetében, mert állandó készületben éltek. A templomban voltak, imádkoztak és böjtöltek.

Ezt a napot az Egyház a szerzetesek világnapjának is nevezi, hiszen két Istennek szentelt ember találkozik az Üdvözítővel. A gyermek Jézus fénye, szeretete beragyogja őket. Imádkozzunk mi is szerzetesi hivatásokért, mert a mai világnak nagy szüksége van lámpásokra, akik utat mutatnak a bizonytalan, tétova emberek számára.