2021-02-06-szombat

Kedves Újlaki Hívek!

2021. február 6.
4. évközi hét szombat
Miki Szent Pál és társai vértanúk

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 6,30-34

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk:
„Gyertek ti is, menjünk a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!”
Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.

Elmélkedés

„Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok.” (Mk 6,34)

A mai evangélium arról szól, hogy Jézus hogyan viseli gondját tanítványainak és az őt követő tömegnek. Jézus összegyűjti a missziós útról visszatért tanítványokat, meghallgatja, megpihenteti őket. Végül fogadja azonban a tömeget is, amely utána indul és követi, hogy a tanítását hallja.

A Szentírást értelmező biblikusok felhívják a figyelmet arra, hogy Jézus végig úgy viselkedik, mint egy jó pásztor. Hívja őket, hogy meghallgassa elbeszélésüket (Mk 6,30). Észreveszi, hogy fáradtak, ezért egy elhagyatott helyre viszi őket (Mk 6,31). Márk evangélista leírásából azonban az is kitűnik, hogy nemcsak az apostolokra tekint úgy, mint nyájának a tagjaira, hanem az őt követő tömegre is, akik „olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok” (Mk 6,34). Velük szemben is úgy viselkedik, mint a jó pásztor: „tanítani kezdte őket sok mindenre” (Joachim Gnilka: Márk, 349. old.).

Mit üzen számunkra a mai evangélium? A II. Vatikáni Zsinat azt tanítja, hogy az áldozópapok egyik legfontosabb feladata a pásztori, nevelői szolgálat. A papok „a püspök nevében egybegyűjtik Isten családját, mint testvéri közösséget” (Presbyterorum ordinis 6). A zsinat azonban felhívja a figyelmet arra is, hogy nemcsak a papok, hanem minden megkeresztelt világi keresztény is részesül Krisztus papságából és a maga területén pásztori munkát is végez. Ez a pásztori munka az élet minden területén, de különös módon a családok életében, a nevelésben valósul meg.

A II. Vatikáni Zsinatnak az Egyházról szóló rendelkezése, a „Lumen gentium” (Nemzetek világossága) így ír a családok lelkipásztori tevékenységéről: „A keresztény hitvesek … életük állapotában és rendjében saját ajándékuk van Isten népén belül (v.ö. 1Kor 7,7). Mert a házasságból ered a család, melyben megszületnek az emberi társadalom új polgárai, akiket a keresztségben a Szentlélek kegyelme Isten gyermekeivé tesz, hogy Isten népe a századok folyamán fönnmaradjon. Ebben a családi egyházban a szülők legyenek gyermekeik első hithirdetői szavukkal és példájukkal, és ápolják mindegyikük sajátos hivatását, különös gonddal pedig a papi hivatást” (Lumen gentium 11).

A mai napon az Egyház Miki Szent Pál (1556-1597) és társai vértanúkra emlékezik, akik Istentől azt a feladatot kapták, hogy a Jó Pásztort követve vezessék a japán hívőket. A Jó Pásztor, Jézus, erőt adott nekik, hogy küldetésüket teljesíteni tudják a lelkek vezetésében és a vértanúságban is.