2021-02-24-szerda

Kedves Újlaki Hívek!

2021. február 24. szerda
Szent Mátyás apostol ünnepe

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 15,9-17

Jézus így tanított az utolsó vacsorán:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben!
Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.
Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!

Elmélkedés

„Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.” (Jn 15,15)

Szent Mátyás apostol ünnepén az Egyház az apostol megválasztásának történetét olvastatja fel a szentleckében. Eszerint az új apostolt azok közül választották, akik mindig velük voltak, amikor még Jézus közöttük „járt-kelt”, János keresztségétől egészen addig a napig, amíg Jézus fölment a mennybe. Azért azok közül, hogy „velük együtt tanúskodjék a feltámadásról.” (ApCsel 1,22).

A történetet hallva felmerülhet bennünk a kérdés: Miért volt olyan nagy szükség arra, hogy egészen közelről ismerje a kiválasztott tanítvány Jézust? Nem lett volna elég, hogy ismerje tanítását, és tudással, műveltséggel, nyelvismerettel tanúskodjék róla? Néhány évtizeddel később az Egyház vezetői már nem rendelkeztek ezzel a személyes ismerettel, mégis hatásosan tudták hirdetni Jézus tanítását. A kérdésre a mai evangélium adja meg a választ. Jézus ezt mondja apostolainak: „Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek” (Jn 15,15). A Jézus közelében levő apostolok nem csak a tanítást ismerték meg, hanem Jézus baráti szeretetét, amellyel elfogadta, befogadta őket, és minden fontos tanítást feltárt előttük. Ez az ismeret az induló Egyház életében akkor pótolhatatlan volt. Az apostolok magáról Jézusról beszéltek. Az Apostolok cselekedetei szerint Fülöp diakónus Szamária városába került és „ott hirdette Krisztust” (ApCsel 8,5). A leírás szerint nem Krisztus tanítását, vagy az általa hirdetett evangéliumot, hanem Őt magát.

Mi az üzenet számunkra? Ahhoz, hogy valaki hitelesen hirdetni tudja az örömhírt, ma is a legfontosabb feltétel az, hogy ismerje Jézus Krisztust. Most nem adatik meg az a lehetőség, mint az apostolok korában, hogy a küldött (görögül: apostol) ismerhesse Jézus baráti hangját, hogy a szemébe nézhessen. De a mai ember is rendelkezhet személyes megtapasztalásokkal: hogyan ismerte fel ő Jézust a Szentírás szavában, hogyan ismerte meg Őt a saját életében. Elmondhatja, hogyan szólította meg Jézus a lelkiismeretén keresztül, hogyan igazolódtak be az életében Jézus szavai. Ha a küldött ezekről beszél, annak egészen biztos hatása lesz a környezetére.

Erre a személyes tapasztalatra mindenki szert tehet, ha képes arra, hogy még saját életét is mint az üdvösségtörténet egy részét szemlélje.